Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

abban az értelemben, ahogyan Bródy ere­dendően elképzelte — sohasem folytató­dott, következő köteteit, a Faust orvos-t, a Két szőke asszony-í és a Színészvér-t e kvázi­ciklus darabjainak lehet tekinteni. Az író a századfordulón ismét gondolkodni kezdett régi tervén; 1902-ben Új erkölcsök sorozat­címmel rendezte sajtó alá válogatott mun­káit. A Hét főmunkatársa, Justh Zsigmond 1893-tól kezdte publikálni A kiválás gene­zise cimű ciklus darabjait. Korai halála miatt azonban e vállalkozás befejezetlenül ma­radt; a sorozatnak csupán három darabja, A pénz legendája, a Gányó Julcsa és a Fűim us készült el. Azt a regényt, amelyben kora Budapestjét akarta bemutatni, Justh Zsig­mond már nem írhatta meg. Miként korábban Bródyra és Justhra, a múlt század utolsó évtizedében — a felké­szülés éveiben — a saját társadalmi körké­pén gondolkodó Kóbor Tamásra is nagy hatással volt Zola és követőinek irodalom­szemlélete. Benedek Marcell szerint Kó­bor Tamás „a naturalisták aránylag kései hatása alatt regényciklusba fogott Buda­pest életéről; e ciklus darabjai (Koronedier­ceg utca, Ki a ghettóból, Hamupipőke Őnagy­sága) fejlődést és elmélyülést mutatnak, mert mindinkább arra szorítkozik bennük, amit közelről látott és közvetlenül átélt". 43 A Rougou-Macquart-iegény£o\yz.m nyil­ván a kezdetektől Kóbor Tamás ciklus­elképzeléseinek formálója lehetett; Zolá­hoz hasonlóan ő is arra törekedett, hogy re­gényeiben egy-egy család természetrajzi, 43. Benedek Marcell: A modem magyar irodalom. Bp., é. n. [1924.] 23. old. Koronaherceg utco címmel nem jelent meg Kóbor-regény, ellenben ez a Budapest nyitófejezetének címe. vagyis élettani, patológiai és elmekórtani, illetve társadalmi, tehát szociológiai törté­netét írja meg. Közvetlenül azonban A há­rom város ösztönözte, amikor végre mun­kához látott. Az íróval személyesen is kon­zultáló László Erzsébet állítja, hogy „Kó­bor Tamás maga is említette budapesti beszélgetésünk alkalmával, hogy Zola re­génytrilógiája: a Lourdes, Rome és Paris adott neki impulzust Budapest-jénck meg­, , ,i » 44 írásához . Zola szerint az éhség és a szerelem el­választhatatlan egymástól, a társadalomnak egyaránt alkotó és bomlasztó szenvedélyei. Kóbor Tamás már az 1898-ban megjelent Pygmalion-történet, A tisztesség nevében cí­mű művében is erről ír. E regény a két év­vel később publikálni kezdett ciklus egyik előtanulmányának tekinthető. A moralista író az őt ez idő tájt talán leginkább foglal­koztató budapesti „szociális bomba", a prostitúció kényes kérdéseit kezdi körül­járni benne. Következő regényei, A csilla­gok jelé, a Budapest és Az élet ára újabb és újabb oldalát világítják meg ennek a mind égetőbb nagyvárosi problémának. Kóbor Tamás minden bizonnyal szá­molt azzal, hogy olvasóinak zöme az urbá­nus életkörülmények között élő polgárok, mindenekelőtt a középosztály lányai és asszonyai közül kerül ki. Szándéka ugyanis félreérthetetlen: felvillantani előttük azo­kat a csapdákat, amelyekbe oly könnyen léphetnek a társadalmi képmutatás terén még tapasztalatlan, a férfiaknál egyébként is jóval kiszolgáltatottabb nők. Regényei a 44. László Erzsébet: Francia hatások a Hét c. folyóiratra. Debrecen, 1937.14. old. Zola ezen regényei 1 895-ben, 1896-ban és 1898-ban jelentek meg magyarul.

Next

/
Thumbnails
Contents