Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

„SIKERÜLT VALAMI ÚJAT HOZNOM Beszélgetések a zsidókérdésről KOMLÓS ALADÁR Kóbor Tamás Ha egyszer megírja valaki — meg kellene már írni —, mit adott a zsidó szellem a magyar műveltségnek, a magyar irodalomnak: beszélni kell majd Kóbor Tamásról. O hozta Magyarországra a 90-es években — Bródy Sándorral együtt — a nagyvárosi reaiizmus-z. (Petelei István a kisváros, Gárdonyi a falu realizmusát.) ... Míg beszélgetünk, a szavai hangsúlyában, a formulái bizarr kiélezettségében, a mondatai sajátos ritmusában is érzem a zsidót. A külseje pedig: hosszú orr, még nagyobb homlok, s a borotvált arcon a szomorúságnak és mosolynak különös keveréke — sajnos, az arckifejezések árnyalatait semmiféle nyelv nem tudja pontosan megnevezni. Rövid lábak, vékony, gyermekes ujjak s egy hatalmas koponya, a szembenállónak az az érzése, hogy ez a folyton gondolkodó lény kicsit gyámoltalan lehet a fizikai világban. Kívül-belül milyen zsidó ez az ember! Mintha egy bölcs régi rabbi állna előttem, valami elfeledett északi kisvárosban... A beszélgetés pedig így folyt le: — Zsidókérdés? — mondta Kóbor. — Nem akceptálok semmiféle zsidókérdést. Mikor aztán újból, pontosabban megmondtuk, miről van szó, így felelt: — Hát, kérem. Tessék, írja, majd diktálom! És azonnal, minden fennakadás nélkül diktálta a következőket: — „Minden társadalmi és politikai kérdés nem az elméleti igazságok, hanem az érdekek szerint igazodik. Az érdek felvet kérdéseket, amiket az igazság nem vetne fel;"