Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

A négy és fél évtizedes megfeszített munka megtörte egészségét. Állapotát az újabb világháború izgalmai és az üldöztetés réme — az állandó orvosi felügyelet és lánya ápolása ellenére is — tovább rontotta. Kóbor Tamás hosszú szenvedés után, 1942. május 26-án halt meg. Két nappal később temették el a rákoskeresztúri izraelita temetőben, a Pesti Szentegylet által adományozott 5/B-10-5 jelzetű díszsírhelyen. Kárpáti Aurél 1935-ben a következőképpen határozta meg Kóbor Tamás szerepét irodalmunk történetében: „Úttörő érdeme kettős. Egyrészt az elsők közé tartozik, aki Budapestet, a nagyvárost (vagy legalább annak egy jellegzetes rétegét) felfedezte a magyar regényírás számára, másrészt egyik legtehetségesebb kialakítója nálunk a szociális és pszichológiai aláfestést! realista regénynek. A naturalizmussal kacérkodó, de valójában stílromantikus Bródy Sándor programját bizonyos értelemben ő valósította meg, szinte stendhali tárgyilagossággal és szárazsággal. Mindenesetre: illúzióktól ment, hűvös józansággal, írói adottságainak legmélyebb gyökere szerint Kóbor tulajdonképpen kritikus, ahogy igazában Kemény vagy Ambrus is az volt. Boncoló, elemző és értékelő elme, sokkal inkább, mint ábrázoló, telve problémafejtő kíváncsisággal és ítélkező moralista-hajlandósággal. Éles szeme a jelensé21. Bóka László: Kóbor Tamás. In: Bóka László: Válogotott tanulmányok. Bp., 1966.972-973. old. gek mögött bujkáló, oksági összefüggéseket kutatja. Puritán kifejezésmódja ezért rokon azzal az értekező prózával, amelynek legfőbb szenvedélye a bizonyítás és kedvenc szava a tehát. Ez a rendkívül éles eszű, keserűen okos és rezignáltán bölcs író sohase éri be a puszta konstatálással. Meg22 győzésre is törekszik." Irodalomtörténészeink közül ennél pontosabban azóta sem mutatott rá senki Kóbor Tamás életművének legfőbb jellegzetességeire. Igaz, tömörségben sem sikerült még senkinek sem felülmúlnia Kárpáti Aurélt. A kritikusok rendszerint zavarba jönnek Kóbor műveinek megítélésekor. Leginkább az okoz gondot, hogy legjobb regényeit egyszerre két oldalról célszerű megközelíteni: a szépirodalom és a társadalomtudományok, egészen pontosan a szociológia felől. A századforduló magyar írói közül nálánál jobban senki sem valósította meg a zolai programot, amely szerint a modern írónak egyszersmind tudósnak is kell lennie. Egyúttal senki sem szemlélteti Magyarországon jobban Zola elképzelésének ellentmondásosságát. Kóbor Tamás művei ugyanis csak e kétféle szempont együttes vizsgálatával értelmezhetők igazán. Mint író, a lehetséges naturalista irodalom művelője hazánkban, mint „kutató" publicista, Budapest első szociográfusai között tartandó számon. Különlegessége tehát abból adódik, hogy Kóbor műveiben c kettősség nem választható el egymástól. 22. Kárpáti Aurél: Színházi bemutatók. Kóbor Tamás: Hat hónap. Nyugot, 1935.3. sz. 250-251. old.