Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

Magyarország építéséhez minden lelki összeütközés nélkül az a zsidóság is hordhatja a téglát, amely magyarságánál és képességeinél fogva hasznos tagja a nemzetnek. Következtetések Be kell fejeznem cikkeim sorát, mert más országos ügyek elől nem foglalhatom le tovább a tért az én egyéni vélekedéseim számára. Az antiszemitizmus, még egyszer mondom, minden vehemenciája mellett csak veszedelmes, de nem mélyen járó és nem állandó megnyilatkozása a magyarság lelkületének. Ezért hiszem, hogy lohadni fog azoknál is, akik most fanatikus elvakultsággal, vagy téves meggyőződésből, avagy hideg számítással egyre élesztgetik s a nagy tömegekbe beleizgatják. De veszedelmes, mert éppen a mostani, legalkalmatlanabb időt választották meg legalkalmasabbnak. Rettegve gondolok a végzetes harmadik katasztrófára, melyhez ez az irányzat vezet a Károlyi-féle végzetes demokratikus és a Kun-féle legvégzetesebb bolsevista láz után. Magyar kérdésnek és magyar veszedelemnek érzem, s magyar érdekből, magyar hazafisággal óhajtom ezt a veszedelmet megállítani. Az a csöpp zsidó jólét, zsidó-szerzett pozíció, zsidó nyomorúság, amelyet okoz, nem számítana. Ha nem magyar érzéssel, magyar érdekből nézném a kérdést, azt vallanám, amit a bolsevizmus alatt: csak tiporják le a polgárságot, csak vegyenek át minden funkciót — minél többet tipornak s minél többre vállalkoznak, annál hamarabb buknak bele. Ezúttal iszonyodva gondolok arra, hogy az antiszemitizmus kíméletlenül, avatatlanul és tehetetlenül, jogfosztás címén átveszi a magyar közgazdasági funkciókat, kirekeszti magából minden téren a zsidó munkát, leamputálja a magyarságról azokat a kiegészítő erényeket, amelyek híján egy ország az élet harcában sohasem tud helytállni, s így kerül bele a kenyérért és melegért való harcba egy világ közepette, mely készültségében bennünket messze túlhaladva, most minden erejét, minden talentumát összeszedi s a saját, kockáztatott létérdeke tudatában könyörtelen önzéssel kihasználja a másiknak minden gyöngeségét, rászorultságát. Isten mentse hazánkat, hogy a szükségben, a kizsákmányoltság szörnyű tudatára ébredve, visszahívja az eltiprott hivatottságot, egy negyedik szörnyű leckepénz lefizetése után eszméljen arra, hogy mégis kár volt a bajban látni az alkalmat ellenszenvek és gyűlöletek kielégítésére. Ha betetőződik a nagy ballépés, mely Magyarországot hosszú időre a Nyugat erkölcsi blokádja alá helyezi, akkor adja Isten, hogy ne szoruljon soha elkergetett gyermekeire. Legyen neki igaza a tények által bebizonyí-