Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

zi az a Komlós Aladár által 1926 tavaszán készített interjú, amelyben a Beolvadás vagy az egyéniség megőrzése? dilemmára a következőket válaszolta az író: „Ezzel a kérdéssel én nem foglalkozom. Annyi más kérdés van, erről én nem akarok gondolkodni. Nem nyilatkozom róla. (...) Én magyar állampolgár vagyok (...) ragaszkodom a jogaimhoz, és ha megvan is a magam véleménye egy s más kérdésről, én gazdálkodom ezekkel a véleményekkel, és megfontolom, mikor, mennyit mondjak el belőlük. Minek? Úgysem győzök meg senkit. Egy vélemény: egy élet históriája — hát a magáévá tehetem én az én életem történetét? Ugye, nem? Hát akkor minek?"

14 A bethleni konszolidáció első éveiben napirenden tartott zaklatások és kellemetlenkedések idején Kóbor publikálta lapjában Beniczky Ödön vallomását. A volt belügyminiszter titokban juttatta el a dokumentumokat Az (Jjság-mk, amelynek 1925. május 31-én megjelent száma részletesen beszámolt a különítményesek kegyetlenkedéseiről, sejtetve, hogy Horthyék tudtak ezekről a szörnyűségekről, sőt, később még védték is elkövetőiket. Hatalmas botrány lett a dologból. Kóbor Tamást, mint az egyik laptulajdonost, bíróság elé állították, a hírlapot pedig betiltották. A személyeskedésektől sem mentes tárgyalások után csak július 12-én indulhatott el újra, akkor is részben más néven, Újságként, és mint az első évfolyam első száma. A pénzbüntetésre ítélt Kóbor Tamás neve a továbbiakban még hosszú ideig nem jelenhetett meg saját lapjában. 14. Komlós Aladár: Beszélgetések a zsidókérdésről. I. Kóbor Tamás. Múlt és Jövő, \m. 3.SZ. 93-94. old. Valószínűleg mindezek szerepet játszottak abban, hogy életének ezen bizonytalan, addigi elvbarátaiban csalódott korszakában írt egyetlen egyszer a — róla egyébként mindvégig elismerően nyilatkozó — Nyugat-ba, mégpedig a házasságról, 1926 májusában. S talán annak magyarázata is az ezekben az években keletkezett sérelmekben keresendő, hogy amikor a húszas években a Kisfaludy Társaság egyhangúlag a soraiba fogadta volna, Kóbor határozottan visszautasította a meghívást. (Csupán egy irodalmi és egy hírlapírói csoportosulásban vállalt szerepet: alapításától, vagyis 1894-től tagja volt az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat — az IMIT — igazgatóságának, a szervezet felolvasó bizottságában az elnöki tisztet töltötte be, a Budapesti Újságírók Egyesületében pedig a választmányi tagok közé tartozott.) A húszas évek végére azonban helyre állt a kapcsolata a hatalommal. Negyvenéves írói jubileumán, 1931. március 10-én „az öntudatra ébredt magyar polgárság első igazi bölcs és nagy krónikásá"-t ünnepelte Kóbor Tamásban a Gellért Szálló több száz vendége.

15 A jubileumot előkészítő bizottság egyik elnöke Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere volt, a társelnökök között pedig éppen úgy megtaláljuk Bárczy István, Berzeviczy Albert, Gratz Gusztáv, Kornis Gyula és Vojnovich Géza nevét, mint Hazay Samuét, Kornfeld Móricét vagy Márkus Miksáét. A bizottság kétszázhuszonnégy tagja közül — hogy a korabeli szellemi és politikai élet széleskörű reprezentációját minél jobban szemléltethes15. In: A Kóbor Tamás 40 éves írói jubileumát előkészítő bizottság nyomtatványa. MTA Kézirattár, Ms. 5170/618.