Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

jedése, az igazság győzelme. Ám ezek a nemes emberek törekvései, a tudományé soha. A tudomány eredményeinek megvannak a gyakorlati kihatásai, de a tudományos munka pogány, szinte embertelen közömbösséggel mellőzi a következményeket. Mi köze az igazságnak a munkások sorsához? Kepler törvényei felforgatták a világot, de Kepler e törvényeket megállapította, édes keveset törődve azzal, amit megismerése a világgal csinálni fog. Az újkori tudomány megölte a középkort s teremtette a mai halálraítélt, égbekiáltó igazságtalanságokat. De nem célképpen érte el ezt az eredményt, különben nem is érte volna el. A gyakorlatiakra törő tudományosság ketrecbe zárta magát s kipécézte a tévedésnek célját, mert csak a megjelölt irányban akar eredményhez jutni, holott hol van a tudomány, mely előre tudhatná, hol kell járnia s mire fog bukkanni? Denique: szociológusaink minden baja és félreértettsége onnan való, hogy emberi és társadalmi törekvéseiket nem tudjuk megkülönböztetni tudományos törekvéseiktől. A mostani mozgalomban sűrűn hallatszott a reakció egyfelől, a nemzetköziség vádja másfelől. Hát tudománytalanabb a reakció, tudományosabb a nemzetköziség, hogy tudósok ilyeneket vetnek egymás szemére? Kötelező hitvallás is lehet a tudományos elvben? Akármennyire meg van győződve Pikier Gyula, hogy ő sohasem politizált s a Társasága szintén távol tartotta magát a politizálástól, nagyon téved.

84 Specialiter a maga személyére nézve téved. Az élettől elvonult tudós létére, aki a köznapi áramlatoktól távol tartotta magát, a politikát lenézi, nagyon érthető a hite, hogy mivel ő nem vesz részt a politikában, ennélfogva az, amit ő tesz és gondol, nem lehet politika. Pedig eleitől fogva mind a szerdai viharos közgyűlésig a Társadalomtudományi Társaság csakúgy benne gyökeredzett a közkeletű magyar politikai gondolkodásban és erkölcsökben, mint akár a függetlenségi pártkör. Avagy nem annak a szellemnek az eredménye, hogy elnöknek egy grófot választott, s utóbb egy bárót keresett magának? Mind a kettő érdekes és értékes ember, de a szociológiában Pikier Gyula mégiscsak különb legény, mint Andrássy vagy Bánffy! Ellenben Andrássyt szívesen ejtették el, mert az reakciós a szocialista iránnyal szemben, Bánffyra pedig gondoltak — ugyancsak nem szociológus, hanem politikus éleslátással, mivel a közeljövőben ennek az embernek a kezében sejtik a politikai szabadság zászlaját. Nagyon sajnálnám, ha ebből a cikkből Piklerék elítélését olvasnák ki. Csak számot akartam adni arról az impressziómról, hogy nálunk a kultúra 84. Pikier Gyula (1864-1937) pszichológiával, szociológiával foglalkozott, a pozitivista jogbölcselet nagyhatású hazai képviselője. A Társadalomtudományi Társaság alapítói közé tartozott, alelnöke, 1906-tól pedig elnöke lett. Később külföldön, főként Svájcban folytatott pszichológiai kutatásokat.