Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„AZ ÍRÓ LEGYEN KÖTELES BALEK"

A Tolnai Világlapja azon körkérdése nyomán, hogy mi akart lenni tíz-tizenkét esztendősen, Kóbor Tamás 1910-ben így emlékezett gyermekkorára: Homérosz és Vörösmarty mellett a tizenkét éves fiú vajon mi akar lenni? Katona. Vézna kisgyerek voltam és a katonának rettentő erősnek kell lenni. Mint Achilles, mint Ajax, mint Zuárd lovagnak. Nekimenni a tömegeknek s szétütni közöttük, sebezhetetlenül osztogatni a halált. S mindez lehetetlen legyen, mert a mellem szűk? Mire tágult a mellem s odaállhattam a sor alá, már rettegtem: egy esztendőt terméketlenül töltsek buta fegyverfogásokkal? Hová lett a vitézi ábránd? Nem értettem, hogyan rajonghattam érte. De most, hogy emlékembe idézem, látom, hogy a gyermekábránd a férfi sorsa. Most látom csak, hogy mint valami Ajax, végigverekedtem az életen. (Tolnai Világlapja, 1910, december 25. 2995. olá.) IV. Miután a magyar kormány elutasította a csatlakozást a nemzetközi szerzői jogokat szabályozó berni egyezményhez, Világ arról kérdezte a közélet neves szereplőit, hogy mi a véleményük egy általános írói védőegyesület létrehozásáról. Kóbor Tamás így válaszolt: Bajos erről véleményt mondani, mely álláspontnak is megfeleljen. Szó sincs róla, az ellenkezője szorult megokolásra: mért éppen a magyar író joga legyen védtelen, a tulajdona mindeneké, a jövedelme semmi? Ám a gyakorlatban úgy áll a dolog, hogy a magyar író sem jár jobban, mint a francia vagy az orosz: mihelyt a munkája megszűnik szabad préda lenni, hát nem nyúlnak hozzá, vagy a közlésnek kijátsszák a jogát. A fizető Európa nem vásárol magyart, s akkor a magyar bohém azt mondja: Jó lesz a reklám is. S attól tartok, a jogaink védelme nem szerez nekünk védelmet, csak megfoszt a reklámtól. (Világ, 1911. július 23. 11. olá.)