Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

talanul keresnie kell magának való helyet, mintha fordulhat olyanhoz, akinél be van írva, hogy ide hány darab kell, oda milyen minőséget keresnek? A börze kezdetben csak a bankároknak és gabonakereskedőknek volt intézete. Ma zsibárusoknak is van és a munkásoknak is. És minden helyközvetítő voltaképpen börzei szolgálatot teljesít, találkozást teremtvén a kínálatnak és szükségletnek, a munkaadónak és munkát keresőnek. Mármost leánykereskedő! Elismerem, hogy az! Akkor az áru számára vevőt keres, s mivel ez az áru lelkes, hát az ő érdeke is, hogy vevőt találjon. Vagy foglalkozás? Nos, annak a szerencsétlen teremtésnek az erkölcsössége semmit sem nyer, ha a maga lábán kell Romániába jutnia, ha oda kívánkozik, vagy Piripócsra vergődnie s ott meggyőződni, hogy nincs számára hely. Száz szónak is egy a vége: ez a leánykereskedelem-ellenes nemzetközi akció a modern társadalmaknak óriási képmutatása. Semmit sem tesz az érintetlen női becsület védelmére, mert szükségünk van a bukottakra. De, ha már megvannak a bukottak, akkor felcsap az erény védőjének olyformán, hogy megtagadja, megnehezíti, s ha rajta állana, lehetetlenné tenné azokat a gazdasági könnyebbségeket, amikre minden más kenyérkeresetnek szüksége van. Úgy érzem, mintha ilyen intézkedéseknek az erkölcsös rend csak engesztelő áldozatot akarna hozni olyanformán, hogy a jó Isten is megkapja a magáét s ne kerüljön semmijébe. Ha komolyan útját akarná állani a nők pusztulásának, akkor nem a leánykereskedőknek támasztana nehézségeket, hanem azokon a fokozatokon, amelyek a kereskedelmet megelőzik. Ott, mikor még a leány szerelmet keres és nem kenyeret, s élete szörnyű kockázatát a személyes szabadság rémítő fikciója alapján önhatalmúlag és védtelenül vállalja. A leánykereskedelmet megelőzi egy úr vagy egy férfi. Ott tessék kezdeni. Minden más kezdet csak fontoskodás. Igaz, hogy ez a kezdet is hiábavaló volna. (A Hét, 1911. január 29. 71-72. old.)