Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

nem volna érdemes az üzletet folytatni. A forgalmat éppen a tudók és a vállalkozók teszik jövedelmezővé. Akik rászánták magukat az erkölcstelenségre és tudva állanak be áruknak, ahogy a kivándorlók legnagyobb része is nem félrevezetett verbuváltak, hanem a szegénység nyomása alatt kivándorolni akarókból áll. Mármost mi lesz, ha a határszéli zsandár föltartóztatja a külföldre tartó gyanús fiatal nőket? „Vissza a becsülethez!" — kiáltják a filantrópok, pedig a valóság: vissza a honi pocsolyába! Mit gondolnak? Segítve van azokon a szegény leányokon, ha nem mehetnek ki az országból? Hiszen nem is akarnának kimenni, ha itthon maradhatnának. Még az a gyanútlan teremtés is, akit bonne-nak szerződtettek ki a leánykereskedők, ugyan mit csinál majd itthon? Lesz belőle itthon bonne? Dehogy. Valamivel későbben, valamivel kikoplaltabban kerül a romlásba, mert — ezzel tisztában kell lennünk — a leánybecsület a határon belül is megtalálja a maga külföldjét. Szomorú kérdés, nem egészen illő róla az igazi szótárkészlettel beszélni, és nem is hasznos. Mégis különös, hogy a mi szociológusaink szerint csak azt látjuk, ami már kifut a pohárból. Azt hiszem, mégiscsak fontosabb maga az erkölcsi kérdés, mint annak egyik igen szomorú, de meglehetősen mellékes hajtása. Nevezetesebb, mi lesz azokkal, akik ott vannak, mint azokkal, akik kivándorolnak. A kivándorlás kérdése a leánykereskedelemnél is ugyanaz, mint egyéb kereskedelemnél. A túlprodukció eredménye ez, valósággal gazdasági export. Ezért, ha segíteni akarnak ez exporton, nem a határon kell ezt kezdeni, hanem a határon belül. Ott pedig nemigen nyúlnak hozzá, mert ott a leánykereskedelem kérdéséből már a nő kérdése lesz, a nőkérdés pedig egyszerűen férfikérdés. A férfi pedig nagyon, de nagyon ellene volna az áhított ideálnak, a női becsület abszolút hozzáférhetetlenségének. Minden törvényes intézkedés, minden társadalmi felfogás arra törekszik, hogy a női erény ne jusson túltengésbe. A feleségem legyen tiszta és hű, de a más felesége már ne legyen az. A leányom legyen ártatlan, de a leányok ne legyenek ártatlanok. Színház után az utcasarkon ne botránkoztassák meg a tisztességes hölgyeket, de legyenek utcasarkok és botránkoztatok azok számára, akik már jó éjszakát kívántak a tisztességes hölgyeknek. A szegény leány menjen dolgozni és a keze munkája után tartsa fönn magát, de a munkaadója irányában legyen hálás és engedelmes, és ne kímélje az erényét, melyet a munkájával óv meg attól, hogy vásárra vigye. Ez a határokon őrködő tisztesség meglehetősen aluszékony a határokon belül. Idebent a nő teljes elhatározóképessége birtokában ismertetik el; ha valami baja akad egy férfi miatt, hát az ő baja, miért ment vele. A határon azonban megszűnik a szabad elhatározóképessége, ott a lelketlen kufár áldozatává válik, és mindenáron ki