Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

Artisták S

zombaton, vasárnap az artisták zászlót avattak. Innen tudta meg a világ, hogy van egy budapesti artista egyesület. Csodálatos egy jelenség ez. Artista azt jelenti, hogy nem művész és össze nem tévesztendő vele. Külföldön az artisták alatt tornászokat, cirkuszosokat, halembcrckct, tűzkirálynőket, műlovasokat, equilibristákat és egyebeket értenek, minálunk chanteuse-öket. És ez éppen [a] nevezetes ebben a budapesti artista egyesületben. Jó egynehány éve, hogy a sajtó irtóháborút indított a zengerájok ellen, a legmegrögzöttebb établissemcnt-ok bele is buktak. Megbukott a Kék Macska, az Imperial, az Oroszi mulató, a Párizsi mulató, bukófélben volt a Somossy orfeum is. Ezek mind immorális, germanizáló fészkek, s a sajtó diadalmaskodott, hogy megtörte az erkölcstelenséget és a germán mételyt. Az erkölcs és a magyarság ez irtóhadjárata közepette pedig megalakult a Budapesti Artisták Egyesülete, mely egyre gyarapodott és bizonyos tekintélyre is tett szert. Denique, mégsem győzött az erkölcs és nem hódított a magyarság, merthogy a kávéházi múzsa-tanyákon az eddigieknél többet ízetlenkednek magyarul, ez csak szomorú eredmény. Nem az artista lett magyarrá, hanem a magyar lett erkölcstelenebbé. A artisták pedig egyesületükben osztállyá szervezkednek és érdekeiken őrködnek. Feltétlen joguk van hozzá, mert csak a kegyetlen közérdek vetheti őket meg és törekedhetik a kipusztításukra, magukban ők is az életért küszködő szegény emberek, akik a helyzetükön lendíteni akarnak. (A Hét, 1900. május 27. 338. old.)