Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

közben az évődő Pollermann keze rá-rátéved a vállára. Ilyenkor egy csintalan, de határozott mozdulat elég, hogy rendreutasítsa. Egyszer azonban nem így volt. Pollermann úr szokott üzleti hangon azt mondta: — Giza kisasszony, ma rendkívüli dolgom van. Lesz szíves hét órán túl is itt maradni, hogy elvégezhessük! Ami szintén nem olyan rendkívüli eset, megtörtént Bellághéknál is. Azért délben megmondta otthon, hogy ma későbben jön haza, nem tudja, mikor, de nem kell érte aggódni. Az irodazárás ideje elérkezett, az urak mohón nyúltak a kalapjukhoz és távoztak. A szolga sorra lecsavarta az asztalok fölött égő gázlángokat, a hosszú iroda homályba borult. Kietlen, sivár látvány ez, de Giza ezt ismeri már. Csak a fülkéjében ég a lámpa és a fiatal Pollermann úr szobájában. Giza vár a gépe mellett. Egyszercsak szól a principális: — Kisasszony, tessék ide bejönni! — Hát a gép? — Majd behozza János. Csakugyan János átviszi a gépet a főnök szobájába. Itt némi luxus van. Puha karosszékek is, meg kerevet. Giza elfogulatlanul ül a gép mellé és figyelmesen tekint Pollermann úrra. — Készen vagyok. Pollermann tétovázó hangon kezd diktálni. Az arca kigyullad, olykor nincs összefüggés a beszédében. És olyan lassan megy, és Giza kérdi magában, vajon miért volna ez a levél olyan fontos, mikor amúgy is a holnapi postával lehetne elintézni. De csak kikopogja. — Hogy is van? — szól halkan Pollermann úr és a leány vállán áthajolva nézi a kikopogtatott sorokat. Giza forró leheletet érez az arcán, és kezdi magát kellemetlenül érezni. — Jó, jó — mormogja Pollermann és keze rátéved a Gizáéra. Az érintése forró. És újból diktál, mindig a leány mögött állva és fölébe hajolva. Egyszer abbahagyja. — Pihenjen egy kicsit, bizonyára fáradt. — Dehogy, csak tessék, legalább hamarább végzünk. — Igen, legalább hamarább végzünk — dadogja a fiatalember. De csak nem diktál. Ellenben réveteg hangon mondja: — Milyen szép a keze, mikor így a billentyűkön jár. Órák hosszat tudnám elnézni.