Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

különbségben nem ez a döntő. A birodalmi bürokráciát, mondjuk, egy német nyelvű Kafka másként érzékelte, mint a magyar bürokráciát, mondjuk, Mikszáth Kálmán. A mikszáthi világban az ember tudja, hogy mindent el lehet intézni. Mikszáthnak eszébe sem jutna egy elidegenedett bürokráciát megírni. Kafka képes erre. Nyilván mert élményanyaga is van hozzá. Mind a kettő a kettős monarchia bürokráciája, csak az egyik a magyar oldala, a másik pedig... hogy is nevezzük? a csehországi? vagy a prágai, vagy a birodalmi? már a megnevezéssel is bajban vagyunk. Ugyanaz a világ, de sokszor nagyon eltérő fénytörésben jelenik meg. Farkas: A két bürokrácia összetétele is más, az etosza is más. Gerő: Igen, de nem ez a lényeg. Mind az osztrákok, mind a magyarok előszeretettel használják a „schlamperei" kifejezést, amely azt hiszem, más nyelvre lefordíthatatlan. Hogy mondanánk ezt angolul? Valószínűleg náluk nem volt ilyen, azért nincs rá szavuk. De a magyar slamperáj azért messze nem áll egy szinten ezzel a Lajtán túli slamperájjal. Ugyanazok a működési mechanizmusok az eltérő kulturális háttér miatt, az eltérő fegyelem miatt, adott esetben az eltérő emberi szabályok miatt más és más fénytörésben jelenhetnek meg. Ebből egyébként az is következik, hogy ugyanazok a figurák, akiket mondjuk a magyar köztudat nagyra értékelt, lehet, hogy a Lajtán túl nagyon alacsonyra értékelődtek, mert szétrobbantó erőként, az örökség magyar megtestesítőiként tűntek fel, mert nacionalistának számítottak. Miközben a magyar nemzettudat istenítette őket. Pár évvel ezelőtt például találkoztam egy osztrák történésszel •— igaz, hogy ő egy furcsa képződmény, mert bár Brigitte Hamann, akiről szó van, állandóan a Habsburgokkal foglalkozik, mégsem professzionális történész; ő maga német, csak Bécsben települt le, azonosult a Habsburg-világgal, és persze ennyiben a századforduló világával is. Azt kérdezte tőlem, hogy ezeknek a megveszekedett nacionalistáknak, mint Kossuth, még mindig él-e a kultusza Magyarországon. Vagyis ebben a fénytörésben Kossuth negatív figura. De ebben sem a politika az érdekes, hanem a kulturális nyomaték. Kossuth ebben a felfogásban a valóságtól elszakadt néptribun vagy propagandista, akivel szemben vannak a kisstílű, de a realitásban utazó emberek: mondjuk Ferenc József és az ő image-ához közel álló figurák, akik kulturálisan nagyra értékelődnek. És ismétlem: ez nem pusztán politikai értékelés. Farkas: Arról a Hamannról van szó, aki Erzsébet királynéról írt könyvet? Gerő: Igen, Rudolfról, Erzsébetről...