Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

lőt és a nappalit összevonta vagy zárva tartotta.) A hálószobában az egyes ágy, éjjeliszekrény, mosdóasztal mellett egy Wertheim-szekrényt, továbbá a dolgozószobához tartozó íróasztalt, játékasztalt, egy díványból, 4 fotelből és 3 székből álló garnitúrát találunk; a szalon felettébb közepes színvonalú, a „kisasszony" szobája is szerény módú úrilány háló- és nappali szobájának a keverékét mutatja. A zongora és a harmónium az ebédlőnél van feltüntetve, bár inkább a nappaliban állhatott. (A berendezés becsértéke mindössze 754 Ft.)

51 A hagyatéki leltárak zsúfolt lakásokra vallanak. Egy szobában 15-20, egy lakásban 60-100 tételt is felvesznek, s minthogy a garnitúrákat rendszerint egy tételnek tekintik, s a szőnyegeket és párnákat is gyakorta összevonják, jól kitűnik a polgári otthonok bútortelítettsége. Milyen is lehetett a századvég polgári otthonának berendezése? Kíséreljük meg a hagyatéki leltárak, az irodalmi leírások és az árjegyzékek alapján a tipikusnak tekinthető lakásberendezést összeállítani — annak tudatában, hogy a valóságos lakás a család létszámának, korának, vagyoni helyzetének és pozíciójának változásaival, megözvegyüléssel, válással, benősülésscl együtt alakult, a bútorok cserélődtek, s idők rendjén egyes szobák funkciója is megváltozhatott. Ezt figyelembe véve korlátozzuk tipizálási kísérletünket csupán a három stabil helyiségre: a hálószobára, az ebédlőre és a szalonra. A hálószoba A polgári lakás legkevésbé változó helyisége a hálószoba volt, alkalmasint az egyetlen, amelyben a hagyomány a burzsoá étosz egész társadalmi tartományára — a nagypolgártól a kispolgárig — kiterjedt. A hálószoba funkciója és struktúrája a 19. század folyamán lényegében véve nem változott. Mint a házastársi együtthálás és -alvás színtere, a többi családtag elől, még inkább az idegenek elől elzárt terület volt, ahová a házastársakon kívül csak a semleges minőségű cseléd léphetett be, hogy takarítson. A hálószoba struktúráját a töretlen főfal középvonalára merőlegesen elhelyezett két szimmetrikus ágy határozta meg. Szorosan csatlakozott hozzá az éjjeliszekrény, hogy könnyen elérhető legyen a rajta elhelyezett gyertya, lámpa (pohár, orvosság) és a benne tartott éjjeliedény és papucs. A szobastruktúrához szervesen hozzátartozott még egy ruhásszekrény és egy polcos fehérneműszekrény, amelyet komód is helyettesíthetett, továbbá az ággyal szemközt lévő mosdóasztal, rendszerint két lavórral, kannával, a hátsó talon tükörrel. Gyakran találunk a kisebb lakások hálószobájában az ágyak előtt díványt, amelyen kamaszkoráig a gyerek aludt. Rendszeres berendezési darab volt még 2-4 szék (fotel), esetleg külön toalettasztal. A fürdőszoba meghonosodásával csökkent a mosdóasztal fontossága és mérete, bár még a századelőn is alig akadt olyan fürsi.BFL. IV. 1411. b. Frölich-hagyaték.