Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

való polgárcsalád legalább egy cselédet tartott, a „mindenest", aki a háromszobakonybás alaptípusnál a konyhában aludt, összecsukható vaságyon. Az űri lakáshoz azonban többnyire hozzátartozott a konyhából nyíló, kisméretű, nem mindig fűthető és világítható cselédszoba is. A jobb módúak két cselédet, egy szobalányt és egy szakácsnőt tartottak, az előbbinek rangjelző szerep jutott a reprezentációban, az utóbbinak a háztartás vezetésében. A középosztálybeli háztartáshoz hozzátartozott még a nagymosást végző alkalmi mosónő, és a másod-harmadnaponként meghatározott órában megjelenő fodrásznő (a frizőr), a felső rétegnél a nevelőnő (a Fräulein vagy a gouvernante), aki rendszerint a gyerekekkel együtt lakott és a családdal étkezett. A lakás elrendezéséből hasonló hármas tagolódás tűnik ki, mint amilyen a város és a ház tagolódási szempontjait is vezérli. A polgári lakásban világosan szétválik a szorosan vett magánszféra, a reprezentációs tér és a háztartás ellátására rendelt „szolgálati" helyiségek, illetve személyek szférája.

4 Építészetileg az elkülönítést a hoszszú, ablaktalan, gyakran L vagy T alakú előszoba látja el, amelyből vagy valamenynyi helyiséghez, vagy legalábbis az egyes szférákhoz külön bejárat nyílik. Egyértelműen elkülönül a lakószobáktól a konyhakamra-cselédszoba csoport, s a kétszintes lakásoknál a földszinti reprezentációs és az 45. Wohnen im Wnndel, i. m., 8., 19-22., 30-40. old. 46. Borsody-Bevilaqua Béla—AAózsay Béla: Pest-budai kávéházak. HI. Bp., 1925. — Ballá Vilmos: A Kávéforrás. Régi pesti kávéházak legendái. Bp., 1927. — Gundel Imre-Harmat Judit: A vendéglátás emlékei. Bp., 1979.185-246. old. — emeleti magánszféra. Többnyire csak virtuális határok, a házirend íratlan szabályai választják el a mindennapi élet magánterét, elsősorban a hálószobát az ünnepélyesebb alkalmakra megnyitott, emeltebb szintű és védettebb szalontól, fogadószobától. A polgár otthonában igyekszik megteremteni a külvilágtól elzárt magánélet terét. A privatizálás igénye és az egyén kultusza vezet el az egyfunkciós helyiségek kialakításához, még ha ez tartósan tiszta formában ritkán, inkább csak a felső rétegeknek sikerült is. Hogy a magánélet tisztelete milyen mértékben áthatja a reprezentációs szférát is, azt a szalon ünnepélyessége — szinte muzeális illata — és ritka használata tanúsítja. Ezzel magyarázható, hogy a polgári lakás éppen a közéleti funkciók ellátásában szorul külső kiegészítésre: a kávéházra, a klubra, a vendéglátás és a szórakoztatás üzemszerű intézményeire. A polgári lakás szűkebb és zártabb volt annál, semhogy a köznapi, kiváltképpen a délutáni társas élet színtere lehessen. Ezt a szerepet egyre inkább a kávéház töltötte be, a friss süteménnyel és napi sajtóval, a biliárd- és kártyaasztalokkal. Valóságos urak számára találták ki a klubot, a kaszinót, ahol a társas élet kellemességei a politikai kapcsolattartás hasznosságával szerencsés formában egyesültek.

46 Elmúltak azok az idők is, amikor a főúri és polgári palotákban muzsikáltak, báloztak, játszottak. Ezeket a funkHalász Lajos: Az Országos Kaszinó ötven éves története. Bp., 1923. — Bognár János: Három évtized egy úri kaszinó életéből. Bp., 1927. — Jelentés a budapesti Lipótvárosi Casino 25 éves fennállásának alkalmából. Bp., 1907.