Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

lítettük, kispolgári családok, hátul pedig munkások, szegény emberek éltek együtt a gazdag polgárral, sőt a magánéletébe is beláthattak. A körfolyosós bérházban központi pozíció jutott a minden zugot belátó házmesternek. Ugyanakkor a pesti ház társadalma kollektívabb, köznapi élete intenzívebben társas jellegű volt, mint a nyugati fővárosoké. A lakás elrendezése Mielőtt belépnénk egy pesti polgári otthonba, ismerkedjünk meg néhány tájékoztató adattal. A megvizsgált sugárúti és körúti bérházakban a legnagyobb lakásméret 11-12 szobányi volt, ezek alapterülete meghaladta a 250, olykor a 300 m-t. A középosztályi lakás átlagos nagyságát azonban a 3-4 szobás alaptípus határozta meg, alapterületük 100-150 m között mozgott. A Sugárúton az első és második emeleti szobák magassága elérte a 4,5 métert. A harmadik emeleten mintegy 4 méterre csökkent a szobamagasság, hasonló méretűek voltak a körúti bérházak lakásai is. A ház- és a szobamagasságot az építési szabályzat és az engedélyokmány is előírta. A belterületi házak látszatra meglehetősen változatosak. Az eklektika sok stiláris variációt, sokféle homlokzatot teremtett, de a lépcsőházba lépve, még inkább a lakásokba bepillantva nagyfokú hasonlatosságot tapasztalhatunk a lakások beosztásában és berendezésében. A polgári otthon 44. Magyarország története 1890-1918. Szerk.: Hanák Péter-Mucsi Ferenc. Bp., 1978.468-469. old. — Gergely András: Települések, lakások és lakóik a századforduló Magyarországán. Történelmi Szemle, 1971.3-4. sz. 427-429. old. — Bobek-Lichtenberger, i. m, 91-92., elrendezését a mindennapi élettevékenységek rendje szabja meg: az alvás, az étkezés, a napközi időtöltés, a tisztálkodás. A polgárság ezeket az élettevékenységeket funkcionálisan és térbelileg a lakáson belül elkülönítette. A legegyszerűbb, legszerényebb alaptípus a háromszobás lakás volt. Ez hálószobából, nappaliból, ebédlőből és a csatlakozó mellékhelyiségekből: előszobából, konyhából, kamrából, esetleg fürdőszobából és klozetből állt. Az előszobából nyíltak a mellékhelyiségek és vagy az egyik, a középső főhelyiség (s ebből a két másik szoba), vagy valamennyi főhelyiség. A háromszobás lakás, mint a középosztályi életmód attribútuma, általánosan jellemző a közép-európai városokra.

44 A különbségek inkább az arányokban, a négyes többszobás lakások kisebb vagy nagyobb számában mutatkoztak meg. E tekintetben Budapest státuscsoportonként átlagosan egy szobával elmaradt Bécs és München mögött. A háromszobás lakásban a gyerek, amíg kicsi volt, a szülők hálószobájában elhelyezett díványon, utóbb a nappaliban aludt. Szerény reprezentációra, ritka vendégfogadásra a takarosan rendbe rakott nappali vagy az ebédlő szolgált. Eme egyszerű alaptípus továbbfejlesztése két irányban történhetett. A család gyarapodása esetén a lakás a funkciók további szétválasztásával, a magánszféra további elkülönítése során gyerekszobával, női szobával, férfi dolgozószobával bővült. Ebben az autonóm polgári egyén privatizá106-111. old. — Stekl, i. m., 55-56. old. A középosztályhoz tartozónak tekinthető családok csaknem felének háromszobás lakása volt. Erre lásd: Budapest Statisztikai Közlemények, 43.32*., 42*-43*.