Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

lakás helyezkedett el. A harmadik emelet már szegényedik: itt egy négy- és egy háromszobás állt még szerény középosztályi szinten, de a két kétszobás udvari lakás kispolgári igényekhez készült. A ház földszinti részét négy bolthelyiség foglalta el, mindegyikhez egy szoba is tartozott a bolti szolga számára, továbbá két kétszobás, félkomfortos és a szoba-konyhás házmester37 lakás, végül a mosókonyha. A pesti Körút kellős közepén álló tisztes homlokzatú úriház 15 lakása közül tehát legfeljebb öt sorolható a középosztályszintű lakások közé, közülük is csak kettő 6-7 szobás, a többi tíz lakást inkább csak kispolgárok, boltosok, mesterek, kistisztviselők, részben munkások lakhatták. Ellenpólusként tekintsük még meg a Sugárút utolsó szakaszának egyik nagypolgári villáját, Weiss Manfréd iparmágnásét.

38 A villa az 1890-es évek közepén épült, egyemeletes, elöl domborított loggiával, hátul verandával. A villának természetesen nem volt „üzleti" részlege, annál kiterjedtebb „szolgálati szektora", a pincében külön borpince és ivóterem, konyha, cselédszoba, mosó-, vasaló- és mángorlókamra. Külön kisházban helyezték el a „jobb" cselédséget: a házmestert, a kertészt, utóbb a sofőrt. A földszint utcai frontját Ivarom reprezentatív terem foglalta el, szalon, zeneterem, fogadószoba: együtt 130 m . Ezekhez csatlakozott egy 60 m

2-es ebédlő, belőle veranda (télikert) nyílt, hátul nappali, hálószoba, gyerekszoba, tanulószoba, fürdőszoba és két WC. Az első emeleten a homlokzati fronton ismét rep37. Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL). IV. 1411. b. Frölich Gusztáv hagyaték, 1891. rezentációs termek, háló és lakószobák, az elkülönített hátsó részen pedig a belső cselédség szobái és a mellékhelyiségek. A tulajdonosnak tehát 12 lakó- és fogadószoba, változatos, díszes mellékhelyiségek, a cselédségnek három belső szoba és három külön kislakás állt rendelkezésérc. Ha már most Budapest urbanizációját európai mércével mérjük, akkor inkább a gyorsaság, az erőltetett felzárkózási vagy utolérési komplexus a szembetűnő, az a lázas ütemű növekedés, amelyben sok volt a külsődlegesség, de valójában nem tudta eltakarni az urbanizáció olcsó, szegényes megoldásait. Ennek egyik látható városképi vonása a térbeépítés zsúfoltsága. A belterület építkezése nem blokkszerű, mellékutcákkal tagolt, hanem egymásnak támaszkodó házsorokkal erezett, amelyeket viszonylag ritkán bont meg az építkezést drágító mellékutca. A fővárosnak nincs kitüntetett központja, kevés a tágas tere, és feltűnően gyér a zöldövezete, legalábbis a hét pesti kerületben. A pesti zöldfelület a beépített területnek csak töredéke, 1,3 százaléka.

39 Az akkori város peremén elterülő Városligeten és Népligeten kívül Pest sivár kővidékét alig-alig üdítették tenyérnyi zöld foltok és kis terek, legfeljebb a Körutat övező meg az Üllői úti fák. Parkok és kertek tekintetében Pest messze elmaradt az európai fővárosok mögött, ezek helyét nemcsak zsúfolt lakóházak, hanem műhelyek, raktárak és évtizedről évtizedre 38. Tervtár, 28 325. 39. Siklóssy, i. m.