Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

E kérdés újragondolásánál jó néhány elvi, esztétikai, technikai és társadalmi tényezőt kell figyelembe vennünk. Először és mindenekelőtt: az egész 19. század historizáló, a herderi romantikától, a Walter Scott-i elbeszéléstől a pozitivista tudományosságig, a biológiáig, a darwinizmusig; maga a történetírás is az. A kor nagy építészei fölényes szakmai és történeti tudással rendelkeztek, mindent meg tudtak építeni, és Rankéval együtt vallották: minden kor egyformán közel áll Istenhez. Jórészt azért fordultak el az egysíkú klasszicizmustól, hogy minden hagyományból a legjob29 bat vehessék át. Eszményük egyáltalán nem a szolgai másolás, az utánzás volt, hanem a kombinatív felelevenítés, vagyis: az újraalkotás. Tegyük ehhez hozzá: az új, korszerű építőanyagok és technológiák sem állottak még készen a múlt század derekán. Jóllehet legtöbben ismerték és alkalmazták a vasat, az üveget, de sok okból ragaszkodtak a hagyományoshoz, az oszlophoz, a boltívhez, a vastag közfalakhoz. Korábban inkább a rendelkezésre álló anyag, utóbb a szemlélet akadályozta őket a funkciónak megfelelő szerkezet és annak megfelelő anyagok kiválasztásában, és a funkció-szerkezet-forma új egységének 30 i felfedezésében. Ehhez előbb a mérnöképítészet technikai s a művészértelmiség szemléleti, értékválasztási lázadására volt szükség. Mert magában a polgári társadalomban, éppen az alapító korszak folyamán, határozott rangemelkedés és egyfajta kiegyenlítődési tendencia érvényesült. E valóságos 29. Wagner-Rieger, i. m., 134-136. old. 30. Nikolaus Pevsner: Az európai építészei története. Bp., 1974. tendenciákat jól kifejezte a historizáló, eklektikus bérpalota és elszegényített historizmus formáit külsőlegesen használó bérkaszárnya. Nem véletlen, hogy a historizáló bérházak világában a nagypolgár is, a szakmunkás is megtalálta a lakásformáját, csak a kispolgárnak nem jutott megfelelő 31 lakás a bérházban. Végeredményben tehát a histofizmust szorosan a modern urbanizáció fő sodrához, alapvető rétegeinek igényeihez kötött, a városképet gyökeresen átformáló irányzatnak tekinthetjük. Formai és tartalmi elavulása, diszfunkcionálissá válása csak a polgári család bomlásakor, a technikai és társadalmi átalakulás fejlettebb szakaszában vált nyilvánvalóvá. A házak A Sugárút és a Körút századvégi háztulajdonosairól és bérlőiről nincsenek pontos adataink. Megközelítően sikerült rekonstruálni a Sugárút első házainak tulajdonosait az építkezések befejezésének pillanatában, 1883-1884-ben. Eszerint: 1. Baumgarten Leó, majd Carl Leopold von Stein; 2. Foncière Pesti Biztosító Intézet; 3. a Saxlehner család; 4. Harkányi Frigyes báró; 5. Keppich Lipót; 6. Harkányi Frigyes báró; 7. Latzkó Náthán; 8-9-10. Brüll Ármin és Kohner Auguszta; 11. Ullmann Sándor; 12-13. Kochmeister Frigyes báró; 1415, 17. Politzer Sarolta és Politzer Ármin; 16, 18-19. Brüll Zsigmond; 20. Krausz Lajos; 21-22, 24. Operaház; 23. Brüll Zsigmond; 25. Drechsler-palota; 27. Loisch 397-402. old. 3i. Wagner-Rieger, i. m., 187. old.