Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

gacási és a művelődési közponc megoszlott a régi Burg-negyed, a Graben-környék és a Ring között. Az új negyedbe költözött át a születési és a hivatali arisztokrácia, a nagypolgárság, a gazdag értelmiség jó része. Az természetes, hogy a háztulajdonosok egyharmada a nemességből, fele a nagypolgárságból, kisebb hányada a Bildungsbürgertumból került ki. A Ring-zóna szociális arculatát jobban tükrözi, hogy 1869-ben, az építkezés derekán, lakóinak 20 százalékát a nemesi és polgári felső rétegek, 56 százalékát a középrétegek, 1914-ben viszont 14 százalékát a felső tízezer tagjai, 19 százalékát járadékosok, 66 százalékát pedig a középosztálybeliek adták (a statisztika mindössze 1 százaléknyi 22 alsóbb népi elemet mutatott ki). Ezek az adatok is mutatják, hogy a Ring-zóna funkcionálisan és szociálisan a barokk székvároshoz tartozik, annak modernizált külső övezete, amely nem összekapcsolja a régi várost a polgárosodás tömegbázisával, az egykori külső kerületekkel, hanem elválasztja tőlük. A Ring valóban határövezet: egyetlen sugárút sem halad át rajta a belvárosba, a közlekedés megáll a Ringnél, a külső kerületeknek külön üzleti központjaik vannak, őket nem a Ring, hanem a külső öv, a Gürtel köti össze. Ilyeténképpen a Ring urbanisztikai és szociális szempontból a hajdani bástyafalak szerepét tölti be, az udvar, a birodalmi nemesség és bürokrácia, a birodalmi nagypolgárság rezidenciáját védi 22. Elisabeth Lichtenberger: Wirtschaftsfunktion und Sozialstruktur der Wiener Ringstrasse. Graz, 1

970. A 49-60. oldal táblázatai. 23. Camillo Sitte: Der Städtebau nach seinen künstlerischen Grundsätzen. Wien, 1922.2-10., 90-92. old. — Otto a kis-, középpolgári és munkásnegyedektől. (Az urbanizáció ilyen jellegének súlyos társadalmi és politikai következményei lettek.) Bármilyen hatalmas művészi és művelődési értékek halmozódnak is fel rajta, a Ring kezdettől a reprezentáció színtere, nem annyira modern városi funkciók korszerű ellátására, hanem a történetiség, a nagyság és méltóság kifejezésére szolgál: a hatalom városépítészeti objektivációja. Impozáns tereiből, monumentális középületeiből, blokkszerűen tagolt lakópalotáitáiból éppen a város hiányzik: az emberi lépték, a közösségteremtő tér, az otthonos, 23 sag. Budapest az alapító korszakban Az alapító korszak évtizedeiben Budapest urbanizációja nem maradt el Bécsé mögött. íme, bemutató az alapsorokból. A főváros lakossága 1869 és 1910 között 270 ezerről 880 ezerre, az elővárosokkal együtt 1,1 millióra, a házaké 9300-ról 17 ezerre, a lakásoké 50 ezerről 170 ezerre nőtt. A kiegyezés idején a házak jó háromnegyede még földszintes volt, csupán 6 százalékot tett ki a kétemeletes, 2 százalékot a három- és négyemeletes házak száma, 1914-ben viszont a házaknak már csak a féle földszintes, 35 százaléka egy-két emeletes, 15 százaléka három-négy vagy többemeletes.

24 Ez jelentékeny növekedés, magasodás, ha átlagosan egy-másfél emelettel elmarad is a bécsi házak magassági szintje mögött. Lényeges változás az Wagner: Modern Architektur. Wien, 1895. — Schorske, i. m., 62-68., 72-74., 83-85. old. 24. Budapest Statisztikai Közlemények, 53.6*-7*.