Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

II. Az alapító korszak A Ringstrasse 1848 csattanósan bebizonyította, hogy sem Metternich, sem a falak és bástyák, sem a császári akarat nem nyújt biztos garanciát a nagyvárossá nőtt Bécs népe ellen. A modern urbanizációt mesterségesen visszafogni sem célszerű, sem lehetséges nem volt. Az 1857. évi pátenssel, amely elrendelte a falak lebontását, a tervszerű városfejlesztést, új szakasz kezdődött Bécs történetében. A falak lebontása után a fejlődés, mintha elmulasztott évtizedeket akarna pótolni, valóban rohamosan felívelt. A külvárosok ekkor egyesültek az óvárossal, majd 1890 után az elővárosi településeket (Vororte) is Bécshez csatolták. A Gründerzeit nekirugaszkodási korszakának három évtizedében (1890-ig) Bécs lakossága 470 ezerről 800 ezerre, a Vorortokat is beszámítva 1 millió 342 ezerre nőtt. A korszak maradandó eredménye a megalapozó kommunális építkezések sora: a jó hegyi ivóvízzel való ellátás és a csatornázás, a gázvilágítás, utóbb a villany bevezetése, a korszerű út- és közlekedési hálózat kiépí20 tése. A nagyváros új arculatát — és egyúttal súlyponteltolódását—a lebontott falak, bástyák s a glacis helyén felépült hatalmas új zóna: a Ringstrasse és környéke határozta meg. 1860-ban díszes térkép jelent meg: az őfelsége által jóváhagyott városfejlesztési terv. Ez az óvárost és a Duna-kanálisra támaszkodó hétszögű Ringstrasse-zóna be20. Historisch-Statistische Übersicht von Wien. I. m., 59., 81. old. — Die städtebauliche Entwicklung Wiens bis 1945. Szerk.: Wolfgang Mayer. Wien, 1978. — Wien am Anfang des XX. építési elgondolását mutatja be. A díszes képkeret egyik oldalán Vienna lenge öltözetű nőalakját szelíd szolgálólány öltözteti új ruhába, „a művészet által felékesítve" — aláírással. A másik oldalon két allegorikus nőalak fémjelezi a tervet. Aláírásuk: „törvényességből és békéből [fakad] az erő" . A grandiózus terv a tudománytól és a művészetektől megáldott jogállam eszményét állítja a fegyveren nyugvó abszolút hatalommal szembe. Mi valósult meg belőle? A bécsi Ring, cz a négy kilométer hosszú, hatvan méter széles allé a maga egészében, hatalmas tereivel, pompás középületeivel és lakópalotáival, a 19. századi historizmus remekműve, ma is impozáns, a korhoz és a birodalomhoz méltó reprezentatív műalkotás. A városlakó és a látogató ma is megérzi a Gründerzeit öntudatos polgárának étoszát, a barokk Hofburggal szembenéző neoreneszánsz múzeumokban, a parlamentben, a neogótikus városházában, az egyetemben a Recht gegen Macht (a jog a hatalom ellen) szándékát. Az összkép azonban csak az első benyomásra, a látvány szintjén ilyen egységes. Sőt, a figyelmes szemlélőnek talán már elsőre feltűnhet, hogy a két neoreneszánsz múzeum között, a császárfórumon Mária Terézia szobra magaslik fél, lábainál igencsak elfelejtett hadvezéreinek lovas szobrával, háta mögött a hajdani testőrség és a katonai istállók tömbjével. Feltűnhet, hogy a jog és törvény képviselője, a korban súlytalan Reichsrat Pallas Athéné templomához illő épületet kapott, hogy a német Jahrhunderts. Szerk.: Paul Kortz. I. Wien, 1905-1906. 2i. Idézi Carl E. Schorske: Fin-de-siècle Vienna. Politics and Culture. New York, 1980.31-32. old.