Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
Bérház és középület, azonban küllemét és származását illetően kezdettől nem egy tőről, hanem két különböző ágból fakadt. Más típushoz tartozott az „úri" bérház, a bérpalota és máshoz a tömeglakóház, a bérkaszárnya. A bérpalota kívül-belül magán viselte eredete díszes jegyeit: a középkori polgárház és barokk palota kibővített, klasszicizált változata volt. Ezzel szemben a tömegszállás céljaira épített úgynevezett „udvarok" — a Wurm-udvar, a Marokkói udvar, az Orczy-udvar — eredete a kolostorformához nyúlik vissza, annak is inkább a gazdasági épületeihez. 16 Ebből alakult ki Ausztriában az urbanizáció fellendültekor a Grosswohnhof, amelyet utóbb a monarchiái egységes kaszárnyatervezés és a bérkaszárnya-építés is átvett — némiképp jelképezve is eme lakóintézmények rokonságát. A bérházban a lakásnagyság és az elrendezés is különbözik a polgárházétól. A lakások, új funkciójuknak megfelelően, kisméretűek, átlagosan 3-6 szobások, a szobaméretek erősen csökkennek. A kisebb lakás ugyanakkor meghittebb, a munka és a közélet zajától mentes. A lakás, ha volt is vendégfogadásra alkalmas díszesebb helyisége, nem reprezentatív. Vendéget jobbadán délután fogadtak, az estélyeket a szobaméret, a korabeli gyertya- vagy olajmécses világítás amúgy is akadályozta. A pest-budai urbanizáció első szakaszának lakáskultúrájáról széles körű anyagfeltárás és módszeres kutatások még nem állnak rendelkezésünkre. Egykorú leírásokig A fogalom eredetére és kultúrtörténetére Georg Himmelheber: Biedermeier bútorok. Bp., 1982.10-12. old. —Willi Geismeier: Biedermeier. Leipzig, 1982.25-32. old. •— Günter ból és példás bécsi művelődéstörténeti munkákból azonban elég világosan kitűnik, hogy a klasszicista homlokzatú bérházban lévő, belülről biedermeier stílusban berendezett bérlakás rekonstruálható típusa fölöttébb otthonos volt és kényelmes. 7 Lassan, fokozatosan alakult ki a szobák funkció szerinti elkülönülése, elsősorban a páros ággyal, szimmetrikus bútorozással elrendezett hálószobáé. A század elején még elég jellemzőek az olyan képes ábrázolások, amelyeken a mennyezetes ágy vagy a dívány a nappaliban van elhelyezve; az 1840-es évektől egyre több külön hálószoba-ábrázolással találkozunk. Ugyancsak megjelenik a „női szobának" nevezett nappali, de e kettő, akárcsak az ebédlő és a nappali, e korszak polgárlakásaiban többnyire nem vált szét. Módosabb családok elkülönítették a gyerekszobát is, ámbár ez még inkább miniatürizált felnőtt szoba volt, kis nyoszolyaággyal és sok „vegyes" bútordarabbal. A biedermeier lakáskultúra a legjelentősebbet és legmaradandóbbat a berendezésben, a bútorban alkotta. Lényegében ez a bútorstílus is a klasszicizmusból származott, „formakincsét végső soron az antikvitás alakította"; sima felületek, geometrikus formákból fejlesztett díszítőelemek, de minden kényelmesebb volt az empire merev formáinál. Finom hajlítások, kárpitozott székek, kerevetek, fotelek. A megelőző és a következő stílusoktól az különbözteti meg, hogy már nem művész tervezte, de még tömegáru sem volt, hanem Böhmer: Die Welt des Biedermeiers. München, 1 968.8-13. old. — Wohnen im Wandel. I. m., 18. old. íz. Himmelheber, i. m., 31-35. old.
