Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
Pest-Buda tényleges fővárossá válása a 18. század végén indult meg, urbanizációjának üteme is akkor gyorsult fel, és csak a 19. század első felében, a reformkorban teljesedett ki. Nézzük az adatokat! Pest-Buda lakossága (hozzávéve Óbudát is) az 1787. évi népszámlálástól 1848-ig megháromszorozódik, kereken 50 ezerről 150 ezerre nő. Ebből Buda növekedése csupán 63 százalékos, Pesté csaknem ötszörös. A budai kerületek fejlődése — az egy Krisztinaváros két és félszeres gyarapodásától eltekintve — roppant lassú, csaknem stagnáló. A pestieké gyors, de egyenetlen. A hajdani városközpont, a Belváros lakossága fél évszázad alatt csupán megkétszereződik, a Józsefvárosé két és félszeresére, a Terézvárosé három és félszeresére, a Lipótvárosé viszont több mint ötszörösére 9 t nőtt. Am nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi mutatók is egyértelműen súlyponteltolódásról tanúskodnak. Amíg az összehasonlítási alapul vett fél évszázadban a polgári elem arányát és súlyát tekintve a Belváros és a Józsefváros visszaesett, addig a Terézváros és különösen a Lipótváros részesedése jelentősen megnőtt. A különbség az utóbbi kettő között abban állt, hogy a Terézvárosban inkább az iparos és kiskereskedő elem, a frissen beáramló zsidó kis- és középpolgárság települt meg, a Lipótvárosban pedig a gazdag kereskedők, a tisztviselők és értelmiségiek tömörültek. Valóban, az első ház- és telektulajdonosok listája, majd a későbbi háztulajdonosok vizsgálata is azt mutatja, hogy a Lipótváros jellegadó rétege a gazdag görög és 9. Budapest története. III. 373-375,382., 384-388. old. io.. Pásztori, m., 39-44. old. Közli az 1789 júniusában tartott német kereskedőkből, a magas rangú tisztviselőkből, értelmiségiekből került ki, utóbb ide költözött (a Nádor utcába) az arisztokrácia egy része és a meggazdagodott zsidó nagypolgárság legmozgékonyabb elemei is. 10 A Lipótváros tehát alapítását és jellegét tekintve jelentősen eltért mind a hajdani belvárosi centrumtól, mind a többi új városrésztől. Alapításával kezdődött meg a városfalak lebontása — a Váci kapué 1789ben, a Kecskemétié 1794-ben, a Hatvanié 1808-ban. Ez után érvényesültek azok az új funkciók, amelyek betöltésére a Belváros már alkalmatlannak bizonyult: új vásártér, rakpart és rakpiac létesült, új üzletházak, szállodák, fogadók épültek — színház és redout a mai Vörösmarty téren. Természetes, hogy az új kerületben kapott helyet a Kereskedelmi Csarnok, a későbbi tőzsde, ez lett a hitelszervezet s az üzleti élet központja, a pesti city. Az új funkciókkal bizonyára összhangban, alkalmasint szoros kölcsönhatásban állt az a törekvés, hogy ezt a városrészt előzetes tervek és szabályzat szerint, széles, rendezett utcákkal, terekkel, a külcsínre is nagy figyelemmel építsék fel. A Színház (Vörösmarty) téren és környékén, a Nádor téren, a Fürdő (József Attila) utcában, a Rakpiacon és a Feldunasoron (Roosewelt tér) néhány évtized alatt nagyvárosi jellegű, két-három emeletes paloták sora emelkedett fel. A tervszerű, esztétikus fejlesztésben szerepe volt a József nádor által 1808-ban létesített Szépítési Bizottmánynak, még inkább Hild János árverésen elkelt 130 telek első tulajdonosainak nevét, foglalkozását, a telek árát, helyét.
