Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

megtorpant s a török hódoltság alatt megbénított Buda és Pest valósággal poraiból és romjaiból elevenedett meg, épült ki kereskedő polgárvárossá, kisebb részben igazgatási központtá a 18. századi nagy rekonstrukció folyamán. Gyarapodása már ebben az előkészítő szakaszban is figyelemre méltó, hiszen a század első évtizedében 20 ezerre becsült lakosság a Józsefi népszámlálás idején 50 ezerre nőtt, a századfordulóra pedig elérte a 60 ezret. Megindult a terjeszkedés és a tervszerű „szépítkezés" is.

4 Mindez azonban valóban provinciális és szegényes a birodalmi székesfővároshoz képest, amelynek előurbanizációs szakasza már az 1683. évi török ostrom szétverése után nekilendült, lakossága már 1700-ban elérte a 100 ezret, 1800ra pedig 233 ezer főnyi lakosságával a kereken egymilliós London és a több mint félmilliós Párizs mögött Európában a harmadik helyet foglalta el, és legalább ugyanilyen dobogós helyezés illette meg hatalmi súlya, előkelősége, városiassága, kulturális alkotóereje alapján.

5 A két város közti különbséget a lakosságszám csak halványan érzékelteti. Mert hiszen Pest-Buda 60 ezer körüli lakosa csaknem ugyanannyi házban (5600) lakott, mint Bécs 233 ezer lakója (6600 lakóházban),

6 nem is szólva vidékies középületeiről, művelődési intézményeiről, egyeteméről, amelyek fiatalok voltak vagy még csak a lelkes patrióták álmaiban derengtek fel. Nem lehetett elvitatni Bécs 3. Elisabeth Lichtenberger: Die Wiener Altstadt. Wien, 1977. 13-14., 105-110. old. 4. Nagy Lajos: Budapest története a török kiűzésétől a márciusi forradalomig. Lásd: Budopest története. III. Bp., 1975. 127-132., 143-149. old. 5. Historisch-Statistische Übersicht von Wien. Szerk.: Eelix Olegnik. centrális szerepét: az óvárost erős fal, valóságos bástyaerődítmény, várárok, előtte fél kilométeres beépítetlen felvonulási terület, a glacis övezte, de még a népes külvárosok biztonságát is 4 méter magas, széles téglafal védte, a mai Gürtel helyén húzódó Linienwall, amelyet, sajátos módon, már nem a török, hanem a be-becsapó, portyázó kurucok ellen építettek 1704-ben.

7 Ha Mária Terézia valamelyik jeles államtanácsosa az urbanisztikai alapsorokból meghúzta volna a fejlődés várható trendjét, akkor logikusan következtethette volna Bécs kontinentális elsőségét és a puszta határán terjeszkedő Pestnek egy agrárprovincia gazdasági és művelődési szerepéhez illő másodrendűségét. A történelem azonban még az anyagi feltételektől olyannyira meghatározott urbanizációban sem követi a trendvonalak és prognózisok logikáját. A modern urbanizáció első, a francia háborúktól az 1848. évi forradalomig terjedő szakaszában a fejlődés üteme és intenzitása Bécs és Pest-Buda viszonylatában megváltozott. Pest és Buda csak a 18. század második félében, Mária Terézia alatt kezdett feltápászkodni. De még akkor is provinciális kisvárosok, nemcsak a barokk pompájában viruló császárvároshoz, hanem a magyar diéták büszke Pozsonyához vagy a nemzeti hagyományok Debrecenéhez képest is. Igaz, a Királyi Kúriát már 1723-ban Pestre, a Pázmány alapította egyetemet 1777-ben 1. Teil. Mitteilungen aus Statistik und Verwaltung der Stadt Wien. 1956. Sonderheft, 1.21-22. old. 6. Uo., 22-23. old. 7. Lichtenberger, i. m., — Erwin Schmidt: Die Geschichte der Stadt Wien. Wien-München, 1978.58. old.