Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

zetiségű magyarországi lakosok. Azt gondolhatnánk, hogy a bevándorlás a soknemzetiségű jelleget erősítette, még heterogénebbé tette e városokat. A valóságban éppenséggel a nemzeti folyamatok uralkodtak: Bécsben a németesedés, Budapesten a gyors magyarosodás, Prágában a csehesedés. Nos, Bécs esetében ez érthető, hiszen a nagy többség mindvégig a német elem maradt, és a birodalom hivatalos nyelve, 1867-től az osztrák rész nyelve a német volt. Prága csehesedése sem különlegesség, hiszen a bevándorlók zöme, mint hallottuk, cseh volt, a németek utánpótlása elenyésző, és természetes szaporodásuk is kisebb mértékű, mint a cseh lakosságé. Más a helyzet Budapest magyarosodásában. A bevándorlók a század derekán valóban a „vegyességét" növelték. A kortársak sokat panaszkodtak, hogy Pest utcáin magyar szót alig hallani, inkább németet, itt-ott szlovákot és szerbet. Még a kiegyezés korában bevándorló németek és zsidók is ezt a tendenciát erősítették. De már ekkor erősen élt a magyar főváros polgárságában, vezető rétegében a magyarosodás célja, eszménye. Tény, hogy a polgári középrétegek és a munkásság hamar asszimilálódott és magyarosodott. A 19. század derekán Pest-Buda lakosságának csaknem kétharmadát a német elem tette ki (beleértve a túlnyomórészt németül beszélő zsidóságot is), egynegyede volt magyar és mintegy egytizede különböző szláv nemzetiségű. Hatvan év múltán a helyzet gyökeresen megváltozott: 1910ben a 900 ezer fővárosi lakos 86 százaléka vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 9 százaléka németnek, 2,5 százaléka szlováknak. A puszta arányszámokat tekintve azt lehetne tehát mondani, hogy a dualizmus korának végére Budapest a nemzeti jelleget tekintve utolérte Bécset és Prágát. A nemzetiesedés azonban más folyamatokat és problémákat takart a három városban. Havránek: Valóban, a fejlődés Prágában némiképp különbözött a többiektől. 1850-ben a német lakosság aránya 33 százalék, 1870-ben 18 százalék és a századforduló idején már csupán 7 százalék. Bécstől eltérően, ezek a számok nem annyira a beszélt nyelvet jelzik, hiszen a prágai németek jó része beszélt csehül, amint a csehek — a cseh középosztály — zöme is tudott németül, hanem inkább a nemzeti hovatartozást, a nemzeti tudatot mutatják. Cottas: Fűzzük még hozzá ehhez a bécsi statisztikai adatokat is. 1856-ban a lakosság kereken háromnegyede német, 17 százaléka cseh és szlovák, 2 százaléka délszláv, 6 százaléka egyéb; 1910-ben osztrák-német 85 százalék (a birodalmi németekkel együtt több mint 90 százalék), 5 százaléka cseh és szlovák és kb. 5 százaléka egyéb, ami ugyancsak erős asszimilációs képességről tanúskodik.