Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
keresők között az önállóak aránya 18,5 százalék, 1910-ben csupán 14,3 százalék. A munkások és az alkalmazottak aránya e négy évtizedben 70-ről 80 százalékra nőtt. Bár az ipari és forgalmi keresők aránya a korszak folyamán nem változott, mintegy kétharmadot tett ki, belső összetétele módosult: nagy többségét a nagyipari, a kereskedelmi és a közlekedési munkásság alkotta, s a szellemi foglalkozású kategóriában is nagy változás történt: jelentősen megnőtt a „szabad foglalkozású" értelmiségiek száma. Ilyen rohamos számszerű növekedés láttán nyomban felmerül a kérdés: honnan jött a lakosságszaporulat? Melyek a növekedés népesedési forrásai? Nos, a gyarapodás fő forrása korszakunkban a bevándorlás volt. 1857-ben Bécs közel fél millió lakosából csak 43 százalék született helyben, 50 százalék a Monarchia más részéből jött, 7 százalék pedig külföldről vándorolt be; egy fél évszázad múltán, 1910-ben az arányok kevéssé módosultak: 49 százalék volt helyi születésű, 42 százalék származott a Monarchia más vidékeiről és 9 százalék külföldről, ami más városokkal összevetve magas arány. Ez a megoszlás mutatja, hogy a császárvárosnak az egész korszakban nagy vonzereje lehetett. Ján Havránek: Prága alapításának nyomait már 965-ben megtaláljuk. A modern Prága születését 1784-től számítjuk, ekkor egyesült öt városrészből. Ebben az évben Prágának 70 ezer lakosa volt, s ez a szám a 19. század közepére megkétszereződött. Az igazi gyors fellendülés ez esetben is a század második felére esik: 1900-ban Prága lakossága eléri a félmilliót. A foglalkozási struktúra arányai — akárcsak Bécs esetében — kevéssé változtak. A kereső lakosságnak mintegy negyede dolgozott a kereskedelemben, a közlekedésben és a hitelszervezetben, a fele az iparban, és a negyede alkalmazott, értelmiségi volt. Csakhogy a múlt század közepén az iparban dolgozók zöme kis műhelyek tulajdonosa, illetve munkása volt, és a munkások nagyobb része még 1890-ben is 5 munkásnál kevesebbet foglalkoztató kisüzemekben dolgozott. A háború előtti negyedszázadban a helyzetjelentősen változott, előrehaladta munkásság nagyüzemi koncentrációja. A növekedés forrása Prága esetében is jórészt a bevándorlás, de ez némiképp más jellegű, mint Bécsé és Budapesté. Prága ugyan régi királyi székhely, de a dualizmus korában mégiscsak tartományi központ, nem a dualista állam egyik fővárosa. A bevándorlás csaknem kizárólag Cseh- és Morvaországra korlátozódott. A prágai bevándorlók 95 százaléka cseh nemzetiségű volt. Lényegében ezzel magyarázhatjuk Prága gyors csehesedését. 1900-ban a lakosságnak csak 40 százaléka volt helybeli születésű, 60 százaléka bevándorolt, főként a környező községekből, amelyek viszont lakosságuk felét elvesztették Prága javára.
