Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

BEFEJEZÉS

II. József türelmi rendelete után sokan hangsúlyozták, hogy a vallás magánügy. Kossuth a józan ész „elementáris postulatumának" minősítette. Deák utolsó parlamenti felszólalásában 1873-ban az egyházakat ugyanolyan társaságoknak tartotta, mint a többit. Azon aligha kell csodálkozni, hogy bár nehezen, Ferenc József végül szentesítette mind az ötöt: a polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, a szabad vallásgyakorlat, a vegyes házasságból született gyermekek vallása és az izraelita vallás egyenjogúsítása törvényét. Azon még kevésbé, hogy az egyház — a pápával és a császárral együtt — a polgári házasság bevezetésére reagált legérzékenyebben. Mert a polgári tisztviselő előtt kötött frigy nem szentség, hanem szerződés. Fel is bontható. S hogy a „felekezetenkívüliség" sem jelenthetett semmiféle hátrányt. Röviden: az uralkodói szentesítés kényszerű lépés volt. Annak belátása, hogy a képviselő, megszavazta törvények negligálása esetén nem tud kormányt alakítani. Kár, hogy a gazdaságpolitikáról már csak vázlatot adhatsz. Pedig épp napjaink vetik fel a kérdést, hogy akkor honnan volt pénz annyi mindenre. De mivel imponáló a szikár adatsor is, kiragadom a következőket: A gyökerek minimum a 18. századig vezetnek vissza. Az első forrást a mezőgazdaság, a másodikat a gyors iparosítás, a harmadikat a tőkebeáramlás jelentette. A becsült nemzeti jövedelem 1867 és 1913 között hétszere sére-nyolcszorosára nőtt. Ma 200 kilométer vasutat is nehéz rendbehozni, akkor kétezerről huszonkétezerrc nőtt a vasútvonal hossza. Mellette a kontinensen elsőnek megépült a kéregvasút: az első földalatti. Most agyusztáljuk. Az egymáshoz organikusan illeszkedő ipar és kereskedelem nem a gyarmatok kifosztása révén született, mint a spanyoloknál, az angoloknál. S míg 1873-ban hatvan százalék a külföldi tőke és negyven a saját, addig 1913-ra hetvenöt résznyi a magyar. Hova került? Vissza, az üzleti vállalkozásokba! Ez a vállalkozói tőke képes volt hasznot hajtani. S jó néhány tőkés — amellett, hogy szorgalmasan dolgozott — zseni volt! Az asszimilálódó szakmunkásréteg pedig magyarokkal egészült ki. Miránk is érvényes, amit a Monarchia nagy írója és kritikusa, a Tulajdonságok nélküli ember szerzője, Robert Musil megjegyzett: itt „mindig csak a zsenit tartották tökfejnek, de az sohasem fordult elő, mint másutt, hogy a tökfejet is zseninek tartották volna". Szívesen sorolnék neveket is, ha nem érezném igazságtalannak a kihagyott neveket. De arról nem szabad hallgatni, hogy mit jelentett a „békés pillanat"-ként emlegetett Millennium, a honfoglalás ezredik évfordulójának ünnepsége, mindenekelőtt építészeti szempontból. A kiállításra csaknem hatmillió látogató, ebben 30 ezer külföldi volt kíváncsi. A szerencsések megcsodálhatták az akkor készült első magyar filmvetítést is. Az