Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

Szétszakadt nemzedék. Beszélgetés Hanák Péterrel (Interjú)

1,2 millió szlovén, 2 millió szlovák volt, sokan közülük kivándoroltak, asszimilálódtak, mégsem tűnt el a két nemzet. A nemzethalál romantikus vízió, és romantikus, pesszimizmusra hajló lelkekben sarjad ki, vagy roszszabb esetben cinikus politikai jelszóként él tovább. A nemzet fel tők többsége nem fizikai nemzethalálról beszél. Hanem az ősi nemzeti karakter feloldódása rőf a nemzet önazonosságának elvesztéséről. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy a világ valamiféle emberi egyesülés felé tart. És ez nemcsak a szuverenitás részleges feladásával jár, hanem bizonyos nemzeti jellemvonások szükségszerű elhalványodásával is. Ezen lehet sajnálkozni, de a világban már nem a 19. századi értelemben vett nemzeti és nemzet-állami öncélúság a rendező elv, hanem egy nagyobb közösség sorsa, az emberi integráció. Valószín ideg épp saját nemzetükben nem hisznek, noha szerelmesek belé. Nem hiszik, hogy mint az évszázadok során bármikor, most is lesz olyan erős, hogy képes legyen hasonítani a külső hatásokat, és nem elpusztul tőlük. Ez a kritikai magyarázat. De van egy belülről közelítő magyarázat is. Hihetik azt, hogy noha mi felnőtt európaiak vagyunk értékeinket, gondolkodásunkat tekintve, mi lesz, ha a szomszédaink nem így gondolkoznak? És ezt valóban nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, mert e pillanatban nem ugyanazon a szinten állunk. Ebből a nézőpontból tehát van ok aggodalomra és a főnix-szerep feléledésére. A helyzet alkalmas is rá: megnövekedett a szabadságunk foka, és körülöttünk nacionalista reneszánsz— bár ez túl szép szó, inkább regressziót mondanék — tapasztalható. Van persze más értelmezése is a mai Magyarázat közben 1997 január Vörös Szilárd felvételei