Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

BEFEJEZÉS

lenné válást ünnepelték. És akkor nem alaptalanul. Honnan is tudhatta volna Svejk, hogy Himmler vagy Heidrich maga lesz a sátán, amelyhez képest a k. u. k. generálisok szelíd ebtenyésztők voltak? A történelem 1938-ban, 1956-ban, 1968-ban mutatta meg az 1918-ban még rejtett arculatát. A Monarchia felbomlása, „ahogy valóban történt", tény marad, de történelmi helyiértékét a következmények határozzák meg, s ezt az utókor minősíti. Ami engem illet, egyetértek a jeles lengyel íróval, Czeslav Milosz-sal, aki szerint a közép-európai irodalom és mentalitás legfeltűnőbb vonása a történelem jelenvalósága, mert a történelemhez asszociálódnak a nemzeti lét fenyegető veszélyei és katasztrófái. Szavait pontosan idézve: „A történelem mindennapi jelenléte talán sehol a világon nem olyan evidens, nem olyan megfogható realitás, mint Közép-Európában." Tulajdonképpen mi az európai regionalitás leglényegesebb vitakérdése? Az egyik lényeges biztosan az, hogy járt-e a 16—17. századi elkanyarodás olyan mély strukturális elváltozásokkal, amelyek az eddig az Occidenshez tartozó közbülső területeket: a Habsburg-monarchia országait, Poroszországot és Lengyelországot kelet-európaivá minősítették volna. Hogy Nyugat keleti zónájából Kelet nyugati peremvidékévé váltak-e, avagy külön sajátosságú közbülső régióvá? Nos, az közismert, hogy a kelet-európai régióba való betagolódás elméleti ismérvei Marxnak az Elbától keletre fekvő területek feudális elmaradottságáról, Engelsnek a második jobbágyságról és Leninnek a porosz utas fejlődésről szóló megállapításain alapulnak. Csakhogy ezek még a kapitalizmus klasszikus útjával történt egybevetésre vonatkoznak. Mai tudásunk szerint a gazdaság- és társadalomtörténeti, politikai, kulturális stb. jegyek mibenléte azt bizonyítja, hogy az egységesnek minősített kelet-európai régiómeghatározás két különböző régiót von össze: a közép- és kelet-európait. E problémát nem oldja fel az az engedmény, amely Kelet-Európát a nagy keleti régió egyik alrégiójának rangjára emeli. Engem és föltehetően számos olvasót meggyőztél, hiszen a Liget gondozásában megjelent Ragaszkodás az utópiához című könyvedre támaszkodva tanítom egyik egyetemünk főiskolai karának hallgatóit. Km tudok arról, hogy ezt a koncepciót tekintélyes szakértők támadják. Kétségtelen, hogy Európa közbülső régiója — nevezhetjük bármiként — évszázados viták tárgya. Nemrégiben két ifjú német politológus a homályban rejtezkedő német imperializmus, avagy a régióbeli kis népek szovjetellenes nacionalizmusa kísérletének aposztrofálta. Mások egyfajta középeurópai „rasszizmus" történeti sztaniolba csomagolt csempészárujának mi-