Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

léptéknövekedés és a városképi diszharmónia súlyát. A magyar szecesszióban csodálatra méltó, hogy nem ragadt meg a fővárosban, nagypolgári és állami reprezentációs szinten, hanem egy röpke évtized alatt elterjedt az országban. Máramarosszigettől Szegedig, Marosvásárhelyig. Márkus Géza Cifrapalotája, Lechner és Pártos városházája Kecskeméten, Komor Marcell és Jakab Dezső kultúrpalotája Marosvásárhelyen, kettejük városházája és zsinagógája Szabadkán, Kós Károly református temploma Kolozsvárott tanúsítja, hogy létezett egykoron egy dunatáji szecesszió, amely a népművészettel dekorálva nagyon eredeti és magas színvonalú regionális variációt teremtett. Amint a bécsi mesterek, úgy a Lechneriskola fiatal építészei is eljutottak a szecessziós túlburjánzás egyszerűsítéséhez, a funkció és a forma harmóniájához, olyan diszkrét, stilizált ornamentikához, amely egyúttal a homlokzati tagolás funkcióját is betöltötte. Lajta Béla Rózsavölgyi üzletháza, Vas utcai iskolája, Szeretetháza a premodern építészethez való organikus átmenet esztétikus emléke. És emlékeztetője. Ami utána jött, a hivalkodó neobarokk villák, magyarabbak, modernebbek voltak? A valóban modern Bauhaus tömbökre redukált, dísztelen sorházai otthonosabbak? Amint már volt róla szó, a festészet útja meredeken eltért a társadalmi igény és az életminőség javítása felé haladó építészetétől. Amíg a századvégen az építész udvaroncból várostervező közéleti szereplővé vált, a festő elhagyta az udvart, de a szalont, a várost is, és a vidéki — vagy a tahiti — magányba menekült. A szecesszió a festészetben is a preraffaelitákhoz (Rosetti, Burne-Joncs) és a szimbolistákhoz (Gustave Moreau) nyúlt vissza, akiktől a témákat és a festőiség eszközeit készen kapta. Ennyiben tehát a szecesszió — mint art nouveau — nem volt vadonatúj: festőit az esztétikum és a misztikum, az erotika és a halál — sa hozzájuk kapcsolt elemi szimbólumok és az elbűvölő dekoráció — ragadták meg. A bécsi szecesszió alapítója, Gustav Klimt képén a meztelen igazság (nudaveritas) szép női aktalakjában jelenik meg. Festményein, főként grafikai tanulmányain, való igaz, meztelen erotika vonul végig, amely gyakran a pornográfia határait súrolja. Csakhogy az erotika nála nem öncél, hanem átélt filozófia, éspedig egy mélyen pesszimista gondolat hordozója. Klimt a hozzá mentálisan is közelálló Schopenhauertől az emberélet reménytelen körforgásának gondolatát tanulta el. A termékenység és a veszcndőség, a meghalás és a születés örök körforgását pedig Érosz és Thanatosz mozgatja. így, ami az emberiség számára a természet törvénye, az egyénnek a vég lesújtó tudata. Ez ellen csak a szerelem nyújtja az időtlenség pillanatnyi vigaszát. Innen Érosz tiszta esztétikuma és a halál jelenléte, és egy ambivalens halálerotika Klimt jelentősebb alkotásain, a Judit-Salome ábrázolásokon, és főként a bécsi egyetem által rendelt, de soha el nem fogadott freskóin (Filozófia, Medicina, Jogtudomány). Klimt másik fin de siecle-témája az álomfantázia-valóság egymásba mosódása. Ébrenlét és álom, képzelet és valóság még kompozíció, színek és kontúrok segítségével sem válik szét. A legtöbb kép, még a