Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

Szétszakadt nemzedék. Beszélgetés Hanák Péterrel (Interjú)

Fiaival, Andrással es Gáborral Itt egy finom antinómia rejlik. Mert a dolgot úgy is fel lehet fogni, hogy azok a súlyos történések, amelyeken keresztülmentünk, a toleranciaszintünket növelték. Több bennünk a megértés, hajlamosak vagyunk rá, hogy ne ítélkezzünk indulattal, hogy ne legyünk túl szigorúak. De valóban lehet olyan olvasata is ennek, hogy megkopott bennünk az erkölcsi szigor, és olyankor is elnézőek vagyunk, amikor önmagunk integritásának megőrzése érdekében kemény számonkérésre volna szükség. Hol a határ? 1960tól a nyolcvanas évek végéig ez a kérdés szinte naponta megkísértett bennünket, minden döntésünk alapmérlegelése volt. És mindenkinek magának kellett döntenie benne. Én most nem vállalkoznék sem saját morális geográfiám föltérképezésére, sem másokéra. Megvárnám vele az utókort. Mindenesetre a rendszeiváltás óta eltelt öt-hat év azt bizonyítja, hogy sokan súlyos belső konfliktusokkal élhették meg saját életüket — ez magyarázhatja a harsány m osakod ásókatés némely neofita buzgalmakat, a régién megváltását új szolgála-