Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Gulácsy, akárcsak Krúdy, nem tartozott sehova, semmilyen műhelyhez, méghozzá nem is kocsmázott, nem éjszakázott, nem volt magyar kisvárosi Szindbád, hanem messze olasz és francia tájak, letűntükben is élő korok tényleges vándora, szerelme­se. A magát kereső festő valóban a kortárs szecesszióhoz áll a legközelebb. Elvágyó­dik, menekül az idegen jelenből, irracioná­lis szorongások, vallatások elől sosem volt szerelmekbe, Dante kábájába, a quattro­cento Firenzéjébe, a varázsló kertjébe, ahol szomorú, bágyadt és érzékiséggel teli szerelmesek találkoznak — és találhatók. Szépségimádat, érzékiség, az élet átitatása a művészettel: ez valóban szecessziós élet­érzés és eszmény. 103 Amennyire azonban szerény, mértéktartó képein a dekorativi­tás, annyira egyszerűek és áttetszőck a szimbólumai. Hiányzik nála a gyilkos sze­relem, a halálerotika; az álom nem átmenet lét és nemlét, tudatos és tudattalan között, hanem csendes álmodozás, olykor látomá­sos állapot, amelyben a képzelet szabadon alkot, feloldja és újrasűríti az időt. A fan­tázia alkotta illúzióvilág — ezt jól látta — érdek nélküli. A „szép szent hazugságok: nemes nagy álmok, melyek a valóság, az élet értékét teszik..." 104 Ha egyszer a „szent hazugságok" a leg­nemesebb álmok, s ezek valóságértékűek, akkor nyilvánvaló, hogy más minőségűek, mint az ébrenlétet kikapcsoló tudattalan álom. Az elme különös képességéről, az éber képzelet szabad kalandozásáról van itt szó, amely képes nem létezett és soha­sem létező, megfoghatatlan és láthatatlan, 103. Szíj Béla: Gulácsy. Bp., 1979.28-31. old. — Szabady Judit: A magyar szecesszió művészete. Bp., 1979.63-67. old. vagyis imaginárius szubsztanciákat megra­gadni, képben megjeleníteni vagy esetleg képletben kifejezni. És ez nem a kom­mentátor belemagyarázása Gulácsy ilyen értelmezésre csábító festészetébe, imagi­nárius lényeket és tájakat előhívó képeibe, a maga teremtette utópia birodalmába: Na­conxypan-ba. Nem, ő maga tartja ilyen ere­jűnek a látomás valóságértékét. Mélyen belemerülve a női érzékiség bűvöletébe ír­ja, hogy ez az érzékelés több az életnél. „Ez nem Impressio. Nem láttad soha: — hiszen nem létezett. Nem álmodtad: — mert nem képzelet. Nem formálhatod márványba: — mivel testetlen testi vá­gyakból van összeróva: mégis minden ve­rését szívének hallani véled. Ajka éget." 105 Lényeges korjellemző felismerés, talán csak megsejtés ez, amelyből a művészi és tudományos lényeglátás két irányban is el­ágazik: egy lélekelemző új antropológia és egy anyagszerkezetbe hatoló absztrakció felé. Az első a képzeletben szőtt jelensége­ket lelki valóságoknak fogadja el, a másik a változékony, esetleges felszín alatti ren­det, a konstrukciót keresi, s a kubizmus, a konstruktivizmus, a mai fizikai világkép alapját adja. Gulácsy a képzeletbeli világ­alkotók közé tartozik, s ez magyarázhatja, hogy átvett és mindvégig megőrzött sze­cessziós elemeket, de könnyen azonosult a barokk és a rokokó világával, kései képei pedig beillenék a születő szürrealizmusba is. És ez magyarázhatja azt is, talán a lé­nyeglátás rokonsága, talán a magyar prog­resszióval való azonosulás megvallása 104. Szíj, i. m., 124. old. íos. Uo., 166. old.

Next

/
Thumbnails
Contents