Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

eszmének a szociális reformmal való újraalapozása a századelőn.) A nemzeteszmény és -tudat átformálása kiterjedt a történelem- és társadalomszemléletre, a tájszemlélctre és a közösségi etika újraértelmezésére.

82 A bús, a beteg, a fáradt, a levert, a hiába lázadó, a magába zárt, az elégedetlen mint jelző és mint életérzés áthatja irodalmunkat, művészetünket. Ambivalens volt ez az érzés és magatartás, amint maga a Műhely is. Jelenthette a kiábrándulást és a lemondást éppúgy, mint a lázadást és a mozgósítást is. Az első jelentésben rejlő tragikumot nem jelenük, hanem a következő fél évszázad történelme bontotta ki. A budapesti avantgárd: magyarság és emberség szintézise Fejtegetéscink során, a gondolat logikáját követve, talán hibáztatható módon megbontottuk az időrendet, és átléptünk egy fontos periódushatárt. A háború előtti negyed századot ugyanis a politikában és a művelődéstörténetben egyaránt egy markáns cezúra osztja ketté: az 1905-1906. évi válság. A szakaszhatár nem esetleges. Századunk első évtizedének közepén új jelek, új jelenségek mutatják az idő kizökkenését: az első oroszországi forradalom és nyomában a szociális mozgalmak hatalmas fellendülése, az antantblokk megalakulása és a közvetlen háborús készülődés felgyorsulása. Ugyanekkor, néhány év leforgása alatt, új irányok lépnek fel a művészetekben is: Picasso, Braque, Léger és a kubizmus, a német Die Brücke-kör, Kandinszkij Der blaue ^//ír-csoportja, Marinetti kiáltványával az olasz futurizmus, valamivel később az orosz konstruktivizmus; az irodalomban Apollinaire, Proust, Gide fellépése jelzi, egyebek között, a korszakváltást. A magyar periódushatárt Ady Új versek kötetének megjelenéséhez, Bartók és Kodály első népdalgyűjtésének kiadásához (1906), a Nyugat irodalmi folyóirat megjelenéséhez és a Nyolcak fcstőcsoport különválásához (1908) kapcsolhatjuk — habár a törés nem éles, a lépésváltás folyamatos. Különböző művészeti ágak, nyelvek, kifejezési formák, nagyon különböző alkotó egyéniségek, egyazon csoportosuláson belül is. Szóltunk már róla, hogy milyen társadalmi és nemzeti kötelékek, milyen új eszmények fűzték őket össze. Volt azonban még néhány — az előzőkkel nyilván összefüggő —, bár rejtettebb, a művészet szövetébe szőtt összekötő szál is. Az egyik kapocs a nyelv, a 19. századi irodalmi nyelv megújítása: részben modernizálása, részben archaizálása. A kezdeményezés itt is a Nyugat köréhez fűződik. Nagy reveláció volt az évtized végén Ady nyelvi újítása: az újra átélt kuruc sorshoz a kuruc versezet felfedezése. A „hazáért és a szabadságért" fegyvert fogó, sokszor elárult, bujdosó kuruc alakjában a mágnás és a dzsentri vezérek frázisos hazafiságának, „úri kuruckodásának" népi antitézise fogalmazódott meg.

83 Több volt ez politikai vagy történelemszemléleti ellenzékiségnél. Ady a versformában, a nyelvben, a rit82. Magyarország története 1890-1918. Szerk.: Hanák Péter és 83. AEÖV. 1.416. oid. Az utolsó kuruc. Mucsi Ferenc. Bp., 1978.734. old.