Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
KULTÚRA
gyobb csalódást okoz a szecesszió nyomait kutatónak: a párzó őzbak szerelmi halálát a vadász puskája okozza. A Hét műhelyéből nem hiányzott a líra, az ábrándozás, az álom. Ambrus Zoltán megragadó novellájának alapélménye egy szorongásos álom: a fiú a szép, gonosz tündér hatalmába kerül, rémülten menekülne, de tehetetlen. Az álombeli tündér később az életben gyakran visszatér, barátként, szeretőként, s már-már azt gyanítanánk, hogy ő voltaképpen a szecessziós halálszimbólum. De az írás végén az ellenkezője derül ki. O ragadja ki az írót a haldoklás édes álmaiból, ő ébreszti a silány valóságra: fiatalon magához akarta bilincselni, öregkorában, a halál felé hanyatlásakor azonban cserbenhagyja a szerelem. 6 A fin de siècle Bécs és Budapest kulturális összehasonlítása inkább negatív párhuzamokat nyújt. A budapesti, láthatjuk, erősen közéleti töltésű volt. A szellem emberei nem saját lugasszínházukban léptek fel, hanem a fórumon, s nem magánvalóságuk rejtelmeit tárták fel, hanem a közélet bajait-bűneit élték és hasonították át magángondokká. Ez a vonás még markánsabb, még sodróbb szenvedéllyel bontakozott ki a 20. század első évtizedében, legalábbis egy lényeges vonatkozásban: az irodalmi tudatban rögződött a fiatal nemzedék evidenciaélménye, az elmaradottság. Metaforikus nevet is kapott, az Ady találta szimbólumot: itt terpeszkedett a magyar Ugar, a halálszagú, a lelkek temetője. Ott bujkál ki Bársony István: Halálos szerelem. Uo., 380-382. old. ÓS. Ambrus Zoltán: Pókháló kisasszony. Uo., 393-399. old. 66. Babits Mihály összes versei. Bp., é. n. (Atheneum kiadása) 54., 79. old. ez a szimbólum Babits Fekete orszdg-ában, ahol minden csontig-velőig fekete, vagy egyértelműbben a Szimbóliimok-baw, ahol a csöpp haza fény nélkül és magában kushadó: „a sors nagy árja félúton elejtett s állsz mozdulatlan mint a lusta tó" 66 . A kép előbukkan Kosztolányi Alföldverseiben is, a mozdulatlan ősi tájon, ahol minden alszik „még mindig álom leng itt, lassú álom" s „a föld is Ázsiáról álmodik" 6 . „Társadalmilag az őskorban élünk" — írta Ady egyik cikkében. Ez a társadalom kiskorú, műveletlen, babonás és beteg. „Ebben az országban csak a mágnás, a pap és a szamár egzisztálhat. És aki az ezek kedvében jár." 68 „Elnyomottak, elmaradottak, koldusok vagyunk... Elvész a mi 69 népünk, mert el akarja veszíteni a fátum." A fátumnak azonban kimondható neve van: osztálytársadalom, osztályállam, csendőr. Ugyanezt írja az ifjú radikálisok vezető szelleme, Jászi Oszkár is: nagybirtokrendszer, földesúri hatalom a falu fölött, a város és az iparosodás kiskorúsága. Az elmaradottság és a veszendőség élménye két ágból, a társadalom feudális elemekkel átszőtt struktúrájából és a magyar szellemi elit erős nemzeti identitástudatából ered. Jelszavuk tehát nem a bécsi, „a művészetnek a szabadságot", hanem „a népnek a szabadságot", vagyis nem tiszta művészettel akarják megváltani az embert, 67. Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei. Bp., 1 943. Alföld. 11. old. 68. Ady Endre Societas Leonina. AEÖPM. III. Bp., 1964.192. old. 69. Bilek.Uo., IV. Bp., 1964.132-133. old.
