Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

A kései aranykor talánya Reflexiók a századforduló bécsi és budapesti kultúrájáról Bécs mint az európai kultúra melegágya, a nagyvárossá serdült Budapest felzárkózása, az egész Monarchia kulturális felvirágzása: az elmúlt negyedszázad kultúrtörténetének revelatív témája. Sokan felteszik a kérdést, hogy egy elaggott, felbomló birodalom szikkadt földjén hogyan virágozhatott fel ilyen virágoskert. Impresszionizmus, szecesszió, pszichoanalízis, új zenei iskola — mindezek csupán fleurs du mal, „monarchiái értelemben" a bomlás virágai lettek volna? Valóban „a vég könnyű mámora" ihlette ezt a kultúrát, avagy az egész felépítménynek már nem létezett az alapja, csupán káprázatként csillogott? E kérdések utólagos reflexiók. Maguk a kortársak, ha látták, tapasztalták is a bajokat, ha érzékelték is a hanyatlást, nem éltek a közeli összeomlás bizonyosságának tudatában.

2 Stefan Zweig írja visszaemlékezéseiben, hogy a világháború előtti időszak a „biztonság aranykora volt", az ezeréves Monarchiában még minden az öröklétnek készült, „s az állam maga volt e maradandóság legfőbb szavatolója" . Az élet s az életpálya biztonsága, a tárgyak s az intézmények maradandósága a kor emberének evidenciaélménye volt. Persze az író nem feltétlenül vátesz, különösen Ausztriában, és jó negyedszázaddal a békevilág letűnte után. Zweignek és sok társának visszaemlékezései nem cáfolIn: A Ken és a Műhely. Gondolat, Budapest, 1988.130-173. í. Ez a vélemény, illetve feltevés olvasható Király István: Ady Endre. I. Bp., 1970.471. old. és Mátrai László: Alapját vesztett felépítmény. Bp., 1976. című munkájában. 2. Hermann Bahr: Austriaca. Berlin, 1911.33. old. 3. Stefan Zweig: A tegnap világa. Egy európai emlékezései. Bp., 1981.13-14. old.