Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

* Élet és kódolom, 1981. január 24.5. old. A

hány ország, ahány cég, annyi tükör. Rólunk, a múltunkról, a nemzeti karakterünkről. Az egyik csiszoltabb, hízelgőbb, a másik torzítóbb — lehet válogatni közülük. Persze, hogy a csiszoltabbakat kedveljük — ki akasztana lakása falára egy vurslibeli torztükröt? —, megértem, hogy közíróink jó része is a mívesebbet-kedvesebbet válogatja. Az újságok „hírünk-anagyvilágban" rovata is a nemesen, bátran, ügyesen visszapillantó, az elismerés fényét sugárzó képet kedveli. Mégis elgondolkoztató: ilyen egyértelmű volna a jó hírünk? Vagy ennyire a fogyasztó ízléséhez szakosodott volna a tőkés tükörgyártás? Az én tapasztalataim kevésbé kedvezőek. Tükröm Nyugat-Németországban készült, de nem ,,made in Germany". Különböző nemzetiségű történész-kollégák, diákok, írások véleménye foncsorozza. A válogatásban valószínűleg nem tudtam teljesen elkerülni a szubjektivitást, a szándék mindenesetre puritán volt és valóságigényes: hallgassuk meg türelemmel a történelmi helyünket, tetteinket illető kritikákat, elmarasztalásokat is. Kezdjük a történelmi forrásokkal, hiszen időm jó részét a halottakkal töltöttem. Német követi és konzuli jelentések a századforduló idejéből, Bécsből és Budapestről. Bizonyos fokig meglepetésként hatnak, nem az alaposságuk és jólértesültségük, hanem a hűvös, racionális elismerés mellől és mögül kisugárzó ellenszenvük miatt. Azt régtől tudjuk, hogy az európai magas politikában és a közvéleményben a szabadságharcos, nemesen gondolkodó és