Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Kosáry Domokos: Egyetértek Németh Bélával abban, hogy az irodalomés a művelődéstörténész egy kicsit másként közelíti meg ugyanazt a centrumot, de ugyanazt a centrumot közelíti meg. Nyilvánvaló, hogy nekünk, történészeknek mindig figyelemmel kell kísérnünk az irodalomtörténet alkotásait, eredményeit, de egy kissé más formában illesztjük be őket a társadalom művelődéstörténeti funkciójáról alkotott képünkbe. Az irodalomtörténész bizonyos fokig mindig az esztétikumot vizsgálja, mi elsősorban a társadalmi funkciót vizsgáljuk az irodalom figyelembevételével. Németh G.: Az irodalomtörténész elsősorban az esztétikumon keresztül megnyilvánuló emberi sorsot vagy társadalmi sorsot, társadalomalakulást vizsgálja, de nemcsak ezt. Ugyanakkor kutatja a nem elsősorban esztétikumon, hanem az ún. ideologikumon keresztül megnyilvánuló szellemi mozgást, szellemi előrehaladást vagy megállást is. Az irodalomtörténetbe ez is beletartozik, ha ugyanis ezt nem integráljuk bele, akkor a teljes történetiség hiányzik. Márpedig minden tudományág bizonyos intenzív totalitásra kell hogy törekedjék. Hanák: Látok némi veszélyt és buktatót az elmondottakban, ha ugyanis az irodalomtörténész elsősorban az esztétikumot vizsgálja, s a történészre marad elsősorban az ideologikum, nem fenyeget-e az a veszély, hogy a művek „eszmei mondanivalóját" vesszük ki, vagyis sematizálunk? Kosáry: Nem hiszem, hogy ebben van az igazi veszély, ha komolyan veszszük a feladatunkat. A történésznek sem csupán az ideologikumot kell vizsgálnia a művekben, hanem a társadalmi funkciót, tehát azt, hogy mi a mű megírásával és mi a mű befogadásával kapcsolatos társadalmi funkció. Ez azért lényegesen szélesebb terület, mint a puszta ideologikum. Hanák: És még egyet: túl kell lépnünk az esztétikumkutatásnak és az ideológiai mondanivaló hámozásának sematikus munkamegosztásán. Azért a történész, a művelődéstörténész sem hagyhatja figyelmen kívül a megvalósítás esztétikai formáját, vagyis az irodalom, a művészeti ág sajátos nyelvét. Németh G.: így van. Az irodalomtörténész a társadalmi mozgásokat esztétikumon keresztül vizsgálja, de társadalmi mozgásokat vizsgál. Ugyanakkor az olyan mozgásokat is számításba kell vennie, amelyek nem kimondottan esztétikaiak, hiszen a mű meghatározott környezetben jön létre. Hanák: Eddig egyszerű volt a dolgunk: mindössze történelem és irodalom, művelődéstörténet és irodalomtörténet viszonyát vizsgáltuk. De a művelődéstörténésznek legalább tízfajta diszciplínával, a zenével, iparmű-