Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

Szétszakadt nemzedék. Beszélgetés Hanák Péterrel (Interjú)

Érettségi kép 1939. májusából a ma népieseknek nevezett baloldali orientáltságú, parasztságból feltörekvő értelmiségiek — közös vonása az volt, hogy képesek voltak átérezni az új korszak szükségességét. Ami azért ritkaság, mert a kortárs igen gyakran nem tudja, hogy milyen korban él: nem látja a főbb mozgásirányait, nem érzi a súlyát. Erre a generációra nem ez volt jellemző. De abban nyilvánvalóan volt különbség köztetek, hogy milyen morális tapasztalatokkal érkeztetek el 45-ig. Mást jelentett a Horthy-korszak is, a fasizmus is azoknak, akiknek először csak az életlehetőségeire, később az életére támadt ez az időszak, mint azoknak, akiknek csak az erkölcsi érzékét vagy a világnézetét hívta ki, Uletve a háborús helyzetből fakadó szenvedéseket okozott. Nem mindegy tehát, hogy valaki megalázottan és megtörten, az állati létbőljutottéi az új korszakhoz, vagy saját ellenállása által megerősített erkölcsi tartással. Ez így van. És az is igaz, hogy a 45 utáni helyzetben, mikor a nemzedéket már nem tartotta össze a háború, a fasizmus, a másik tábor győzelmével való teljes azonosulás, különböző reakciók születtek. 45 volt az első választóvonal. A nemzedék megoszlott: kisebb részben a bosszúállókra, akik az elszenvedett sérelmeket akarták megtorolni, és az új világ megteremtését csak terrorral tudták elképzelni, aztán a kiegyezőkre, kiegyenlítőkre, akik azt mondták, hogy az új világ nem kezdődhet bosszúállással, csak megértéssel, végül azokra, akik a múltban egyáltalán nem, csak a jövőben gon-