Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
mélyben orvos és egészségnépszerűsícő — és vezette be aztán Heinrich Lahmann a 35 • szakorvosi gyakorlatba. A természetes gyógyászatnak máig ható mentalitásformáló alapelve volt, hogy a betegséget nem tüneteiben, hanem gyökerében kell megragadni, vagyis az emberi szervezet egészét, s nem elkülönített részét kell vizsgálni és gyógyítani. A gyógyítás legfőbb elve és eszköze maga a természet: a szabad levegő, a víz, a nap és a föld ősereje. A természethívők szemléletében rejlő civilizációellenességet és életmód-humanizálást a századforduló idején az asconai Monte Verita telep kisközösségei kísérel36 ték meg a gyakorlatban realizálni. Az európai marginális értelmiség e kicsiny csoportja, amely sem a fennálló tőkés rendet, sem pozitív ellenalternatíváját nem fogadta el, egy kötöttségek és hatóságok nélküli „aranykort" próbált rekonstruálni, ahol az ember beolvad a természetbe, a nagy körforgásba, amelynek a halál a legtermészetesebb része. A halál megszelídítésének egészen más útja nyílt meg a félelemnek az esztétikumba való át- és levezetésével. A 19. század folyamán széles körben elterjedt és a népi kultúrában is meghonosodott a temető, a sír díszítése. Ami korábban csak a kiváltságosoknak adatott meg, a síremlék, most a gazdag polgárok, az értelmiségiek, sőt a 3i Wolfgang R. Krabbe: Gesellschaftsveränderung durch Lebensreform. Göttingen, 1974.13-15., 58-59., 77. old. 35. Uo., 78-94. old. 36. Robert Landman: Ascona—Monte Verita. Frankfurt-Berlin-Bécs, 1979. 37. Lyka Károly: A temető művészete, Művészet, 1903.38-45. old. — A modern síremlék. Szerk.: Rosner Ármin. Bp., 1932. — Lajta Béla: A temető művészete. Mogyor Iporművészet, közemberek sírján is megjelent, olykor szoborra], relieffel, olykor sírverssel ékesítve. A sírboltok és emlékkövek között olyan nagy számú a művészi alkotás, hogy a művészettörténet külön részdiszciplínája fog37 lalkozik a temetőművészettel, és kisebb, még kuriózumszámba menő szakirodalom gyűjtögeti a temetőpoézist is. 38 Az élet és halál szerves összetartozásának újrafelismeréséért persze nem kellett a temetőbe kijárni vagy éppen Asconába zarándokolni, ott meztelenül napfürdőzni, salátán és gyümölcsön élni. A gondolat megtermett a dohányfüstös, alkoholgőzös nagyvárosi kávéházakban és csehókban is. A századvég szimbolizmusának és szeceszsziójának alapélménye a halál jelenvalósága és személyessége. Mindaz, amit egy későbbi nagyon is magabiztos és egészséges küllemű koráramlat sommásan „dekadenciának" minősített, voltaképpen protestálás volt a halálrokonság megtagadása, az elszemélytelenedés, a halál hűvös-racionális technicizálása és bürokratizálása ellen. A halál természetességének, esztétikumának és erotikumának felfedezése a századforduló művészetének közös élménye Oscar Wilde-tól, a norvég Edvard Munchtól, az angol-belga James Ensortól Thomas Mannig, Rilkéig, Hofmannsthalig és Adyig, Babitsig, Kosztolányiig, Csáth Gézáig, Gulácsyig. 1914.121. old. — Cholnoki Viktor: A temető esztétikája. A Ház, 1910. 8-9. sz. 167-222. old. — Nagy Ildikó: Síremlékek. Lásd: Mogyot művészet 1890-1919. Szerk.: Német Lajos. Bp., 1981. 38. Gerendai Béla: A temető költészete. Sírversek. Bp., 1898. — Károssy Pál: A Kerepesi úti temető költészete. Bp, 1931. — Károssy Pál: Sírversek Nagy-Budapest temetőiből. Ml. kézirat.
