Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

DEÁK ISTVÁN Hanák Péterről

célja megismertetni az olvasóval mindazokat a témákat, amelyek Hanák Pétert leginkább foglalkoztatták, mint a közép-európai modern városok kialakulása; Budapest és Bécs versengése a politikában, az építészetben és a művészetekben; a lakásművészet, az arisztokratikus, a nagypolgári, a polgári és a kispolgári házak lakóinak életmódja a 19. században és a századfordulón. De sokat foglalkozott Hanák Magyarország és különösen Budapest helyével a nemzetközi kultúrában, a nemzeti, közép-európai identitás kérdéseivel, a zsidók, németek és mások egymásról kölcsönösen kialakított sztereotípiáival. Fontos téma volt számára Közép-Európa mint valós és mint elképzelt régió, és végül, ami talán a legfontosabb, gyakran tette fel magának a kérdést, hogy mi is a történész feladata, miben áll politikai felelőssége, lelkiismerete. Mivel tartozik önmagának és olvasóinak. Sok gyöngyszemet tartalmaznak a rövid írások, sok továbbgondolásra késztető gondolatot. A legpontosabb népességi statisztikák, lakásalaprajzok, a polgári lakás bútorzatának hajszálpontos leírásai váltakoznak írásaiban az olyan témákkal, mint a nagyvárosi halál elidegenedése a múlt század végén vagy az osztrák-német liberalizmus századfordulós válságának a kérdése. Ezzel kapcsolatban Hanák újra és újra felteszi a kérdést, hogy vajon a magyar liberalizmus miért nem hanyatlott le ugyanabban a korszakban. Hanák Cari Schorskéval folytatott érdekfeszítő beszélgetést a századforduló Bécsének és Budapestjének csodálatos művészetéről és kultúrájáról, és közben azon törte a fejét, hogy mi magyarázza vajon ezt a rendkívüli gazdagságot, a kiváló tehetségek valóságos elburjánzását Közép-Európában 1900 körül. S hogy ezt a kozmopolita virágzást vajon miért követte olyan tragikusan a sovinizmus fellángolása, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a legtehetségesebbek elmenekülése a régióból. Ugyanakkor Hanák nagyon is elismeri, hogy a két háború közt újra virágkorát élte a magyar kultúra. Nem sok történész foglalkozott Hanáknál komolyabban a nemzettudat kérdésével, és nem sok történész töprengett annyit azon a kérdésen, hogy hasznos-c, szükségcs-c a Közép-Európa fogalom. Akadnak bizonyosan olyanok, akik az európai egyesülés korában nem méltányolják Hanák erős magyar nemzettudatát, amely egyébként aktív Európa-tudattal párosul. Véleményem szerint azonban Hanáknak igaza van, amikor nemzeti önbecsülést, ugyanakkor nemzeti önismeretet kíván, mert csak ezek menthetik meg Magyarországot — és a szomszéd államokat — a soviniszta illúziók és előítéletek okozta tragédiáktól. Hanák hiszi és vallja, hogy a nemzeti öntudat nem jobboldali privilégium. A zsidóság asszimilációja létkérdés Hanák számára. Az évek során lassanként kialakult benne, és írásaiban is, egy szépnek, nemesnek nevezhe-