Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

tűek, amit a szoba rendeltetéséhez illő bútorok, a tágas ablakok is elősegítenek. A Schiffer-villában a lakhatóság, a használhatóság és a díszítőkedv ölelkezéséből, a mérnöki szaktudás és a műalkotás együttműködéséből olyan lakásmodell született, amelyben ismét egyesült és egymást harmonikusan kiegészítette a funkcionalitás és a reprezentáció. Műalkotás volt a Schiffer-villa, a Rózsavölgyi üzletház, az Állatkert jó néhány pavilonja, a Wekerle-telep központi kiképzése — bármely európai nagyvárosban megálltak volna a helyüket. Csakhogy — és ez az érem másik oldala — kevés volt, számszerűen is, viszonylagosan is a Schiffer-villa, általában a szecessziós villa, a Lajta tervezte üzletház, bankház, lakóház. Talán a szegénység miatt? Kevés volt a vállalkozó, a gazdag polgár? És szűkmarkú az állam, a főváros? Talán az elmaradottság miatt rövid volt az új építészet kifutási ideje? Éppen csak virágba borult, s rögtön jött a háború, aztán a nyomor, a válság, a tömegépítkezés? Az ország s a főváros a modern urbanizáció terén és főként a lakáskultúrában nem a vállalkozói kedv szűkössége, nem a tőkehiány miatt maradt el szerencsésebb sorsú országok mögött, és elmaradása az első világháború előtt nem is volt kirívó. Úgy vélem, nem az alkotásban, hanem a befogadásban, a közönségben, a társadalom ízléskultúrájában mutatkozott meg az elmaradottság. Magyarországon a századelőn még csak kibontakozóban volt — és csak a művelt polgárság, az értelmiség, az öntudatos munkásság szűk körében — az a generációs lázadás, az az életmódreform-mozgalom, amely másutt a művészeti megújulások melegágya és ösztönzője volt. A korszakváltás e nagy megújító mozgalmai Magyarországot is formálták, de fő sodrába való bekapcsolódáshoz gyenge volt — és kissé elszigetelt — a társadalmi bázis. A magyar városépítészet és lakáskultúra is élvezte, ha teljesen kihasználni nem is tudta azt a két évtizednyi csillagórát, amikor az építészt a historizmus merev dogmái már nem, a tömegépítkezés ökonómiai korlátai s a modern építészet absztrakt racionalizmusának szabályai pedig még nem kötötték. A tanulmány nagyobb része megjelent: Polgárosodás és urbanizáció. Polgári lakáskultúra Budapesten a 19. században. Történelmi Szemle, 1984.1-2. sz. Az utolsó fejezet most lát napvilágot. A hagyatéki anyag összegyűjtésében és elemzésében Gyáni Gábornak, az építészeti kérdések tisztázásában Sármány Ilonának tartozom őszinte köszönettel. (H. P.)