Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

DEÁK ISTVÁN Hanák Péterről

Az 1950-cs évek közepére, tehát aránylag korán, Hanák Péterben sorvadozni kezdett a Párt iránti lelkesedés. Erre késztette néhány kommunista barátjának letartóztatása, illetve váratlan felbukkanásuk néhány évi börtön után. A sztálinista lelkesedést fokozatosan felváltotta lelkében a demokratikus szocializmus, az emberibb kommunizmus iránt érzett lelkesedés. Onnan aztán hosszú út vezetett a kommunizmusban való teljes csalódáson át a demokratikus humanizmusig, amely végül vezérlő csillaga lett. Jómagam 1967-ben ismertem meg jobban, Bloomingtonban, Indiana állam egyetemén, egy azóta is sokat emlegetett nemzetközi konferencia alkalmával, ahol a kettős Monarchia nemzetiségeiről volt szó. Ezen a konferencián láttam, értettem meg először, milyen gyökeres változásokat vezettek be a történetírásban, sőt a tudományokban általában a magyar kommunista reformer történészek. Érthető módon nem azok csinálták a reformokat, akiket előzőleg félreállítottak vagy maguktól félreálltak, hanem azok, akiknek minden időben volt módjuk valamit tenni, legyen az akár jó, akár rossz. Hanák Péter 1956-ban lelkesedett a változásokért, és a forradalom után nem volt hajlandó visszavonni a véleményét, ezért többé nem taníthatott az egyetemen, ugyanakkor tagja maradt az MTA Történettudományi Intézetének; ebben a minőségében engedték ki az indianai egyetemre. Amíg a román és a kelet-német küldöttek, de más szocialista államok történészei is fegyelmezett csoportokban jöttek-mentek, és csak intim beszélgetésekben mertek mást is mondani, mint a hivatalos álláspontjukat, a Ránki György vezette magyar delegáció tagjai bámulatosan szabadon barátkoztak, beszéltek. Közülük is kitűnt Hanák Péter, akiről úgy éreztem, szándékosan, tervszerűen „rendetlenkedik", hogy kipróbálja a párt tűrési határait. Humoros volt, gunyoros, kedves, szabad szájú, s a „polgári ellenség" jelenlétében vitatkozott a leghevesebben a „testvéri" államok dogmatikus képviselőivel. Akkor és a következő években Ránki, Hanák és sokan mások fáradhatatlanul importálták Nyugatról az új eszméket, történelmi módszereket, elsősorban a francia Annales iskola elméletét és gyakorlatát. Lassanként mindent átértékeltek a magyar történelemben, így Hanák Péter elsősorban a dualizmus történetét. Nem felejtem cl, milyen zavarba jöttek az idősebb vidéki középiskolai tanárok egy keszthelyi történész-tanári összejövetelen, amikor Hanák Péter előadásából megértették, hogy ezentúl a dualizmus történetét sokkal pozitívabban kell értékelniük, mint korábban. Eredetileg megtanulták, hogy Magyarország a dualizmus korában félgyarmati sorban sínylődött - most nem volt könnyű felfogniuk, hogy megint minden másként volt.