Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

N. KÓSA JUDIT Várostörténet: 1956 után

Várostörténet: 1956 után N. KÓSA JUDIT Budapest az elmúlt másfélszáz év alatt korábban soha nem látott változásokon ment át. A város igazgatásával, felépítésével alkalmazkodott két egységesítés követelményeihez, a megnövekedett terület pedig több alkalommal is teljesen új formát öltött. A „kétemeletes", klasszicista stílben épült reformkori Pest-Buda a millennium korában négyemeletes, eklektikus házakkal népesült be, átalakult utcaszerkezete, kibontakoztak a fejlődés lehetséges útjai. Hasonló léptékűek a 20. század második felében megfigyelhető változások is. A háború, majd az 1956-os harcok nyomait még magán viselő város lassan magába olvasztotta az egyesítéskor hozzá csatolt településeket, miközben — az egyre szorítóbbá váló lakásínség enyhítésérc — új városközpontokat is kialakítottak. A lapályon elterülő, a város pereme felé egyre alacsonyabb beépítettségű Budapestből a hetvenes évekre kinőttek a sokemeletes, pontszerű házakból emelt lakótelepek. Budapest lakosainak száma eközben rohamosan gyarapodott: az 1956-57 fordulóján, a tömeges emigráció miatt bekövetkezett visszaesés után töretlennek bizonyult a város lélekszámának növekedése. Az ötvenes évek végén évente 20-25 ezer vidéki költözött a fővárosba, így 1960-ra a népesség túl is lépte az 1,8 millió főt. A hatvanas években egyébként a népesség növekedése kizárólag az ipar munkaerőigényét kielégíteni hivatott bevándorlásoknak volt köszönhető. A halálozások száma már ekkor meghaladta az élveszületésekét, a fogyást tehát csak a beköltözők száma ellensúlyozhatta.' A növekedés üteme