Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VARGA LÁSZLÓ Várostörténet: 1945-1956

Várostörténet: 1945-1956 VARGA LÁSZLÓ Â

főváros népessége 1941 és 1944 között rendkívüli mértékben felduzzadt (1944 márciusában megközelítette a 1,4 milliót), az utolsó háborús évben azonban hihetetlen veszteségeket szenvedett: az 1945. márciusi nem egészen 900 ezres lélekszám csak 64 százalékát tette ki az egy évvel korábbinak. Bár a háború polgári áldozatainak számát „csak" mintegy 12 ezerre becsülték, a budapesti zsidóság létszáma önmagában mintegy 100 ezerrel csökkent. Az év végére a főváros lélekszáma — a menekültek, hadifoglyok, deportáltak egy része visszajövetelének, s a vidéki népesség Budapestre költözésének eredményeképpen — újra meghaladta az egymilliót, a város lélekszáma azonban csak 1951re érte el a háború előtti szintet. 1950. és 1956. január 1. között Nagybudapest népessége 1,64 millióról 1,9 millióra emelkedett, ennek 21 százalékát adta a természetes népszaporulat (55 279 fő), a túlnyomó többség azonban a bevándorlási különbözetből adódott. 1956-ban, különösen az év végén megindult emigrációs hullám következtében, újra csökkent a főváros népessége. Alindezek mellett a természetes népszaporulat is korábban nem látott méreteket öltött: elsősorban a „Ratkó-korszaknak", vagyis a művi abortuszok radikális korlátozásának köszönhetően 1953-ra az 1950-es szint 2,2-szeresére emelkedett. Az adminisztratív szorítás enyhülésével azonban újra meredeken felfelé ívelt a művi vetélések száma, ugyanis amíg ez 1953ban mindössze 1399 esetet tett ki, addig 1954-ben már 12 270-et, 1955-ben 24 577et, 1956-ban pedig 35 775-öt. A vándorlási különbözet önmagában nem tekinthető rendkívülinek, hiszen