Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873

zeti főváros követelménycinek együttes ellátására. A találó név is megvolt már régen: a nagy Széchenyi Istvánban tisztelhetjük a keresztapát. Zseniális könyvtriászának középső darabja, a Világ zárófejezetében a nemzeti centrum kialakításának néhány konkrét részletkérdésére is vet némi világot. Ezek között hangzik el — egy „Angolnak" leveléből idézve — a jótanács: „Fővárosotok nevét Budapestre kellene változtatni, melly kevés év, sőt hónap múlva olly megszokottan s könnyen hangzanék, mint Bukarest; s így két város egyesülne, melly most nem legjobb szemmel nézi egymást. Milly haszon áradna ezen egyesülésbül, milly virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált ha az Országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken, s olly távul Erdélyiül, hanem az Ország szívében tartatnék."

36 A tanácsot megfogadta a város, az ország: az 1872. évi XXXVI. törvénycikk 1. paragrafusa kimondta, hogy „Buda és Pest sz[abad] kirfályi] fővárosok, valamint OBuda mezőváros és a Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesíttetnek."

37 IV. Változó társadalom A népességmozgás, a városigazgatás változása, a fejlődés fontosabb lépései megbízható alapvonalait adják a Pest-Budából Budapestté alakulás komplex folyamatának. De valamit a városi társadalom világából is fel kell villantanunk ahhoz, hogy a 36. Széchenyi István: Világ vagyis felvilágosító töredékek némi hiba s előítéletek eligazítására. Pest, 1831.509. old. számok, puszta tények mögött megpillanthassunk egy-két képet az életnek abból a végtelen gazdagságából, amit ez a város szövevényes sorsokból és múló pillanatokból, örömökből és bánatokból, sikerekből és kudarcokból, jótettekből és gonosz cselekedetekből összehalmozott. Ha a bevezető fejezetben felsorolt demográfiai adatok társadalmi hátterét is vizsgálni akarjuk, csupán a hozzávetőleges tendenciák felrajzolására van mód, mert nincsen olyan forrás a század első feléből, amely az ikervárosok egész lakosságának vagyoni és foglalkozás szerinti tagolására megbízható adatokat tartalmazna. Azt azonban tudjuk, hogy Budán pl. a 18. század végének viszonyaihoz képest a húszas évekre jelentősen megnőtt a főrangúak, főtisztviselők, katonatisztek, továbbá a hivatalnoki és a szabad értelmiségiek száma, ("sokként viszont a szőlőtulajdonosoké és a kézműveseké; utóbbiakon belül ugyanakkor a céhesek ellenében nőtt a kontárok — vagyis a céhen kívüli iparosok — aránya. A napszámosok lélekszáma is jelentősen emelkedett a reformkori Budán. Pest esetében megbízhatóbb adatok az adófizetőkre vonatkoznak. Ha a század elejével vetjük össze azokat az állapotokat, amelyek egy 1840-ben készült felmérésben tükröződnek, figyelemre méltó a kereskedők számarányának gyarapodása 10ről 17 százalékra, és ugyanígy a kézművesek csökkenése 33,3-ról 25,5 százalékra. Ez utóbbi adat látszólag nem illik a város iparosodásáról korábban mondottakhoz, de feloldható az ellentmondás, ha a statisz37. Vörös Károly: Egy világváros születése. Bp.

; 1973.96. old.