Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873
ostrom idején meg nem szólaltak Heinrich Hentzi tábornok ágyúi, a reformkori Pest büszkélkedhetett a kor egyik legszebb és legegységesebb klasszicista városképével. A Belváros, miként kortársai a kontinensen, a 19. század első felében már nemigen tudott megfelelni az új igényeknek: fontos igazgatási, egyházi és iskolai centrum maradt, de a gazdasági élet fókusza végérvényesen az Újvárosba — a Lipótvárosba — helyeződött át. „Palota palota mellett, és micsoda élet, micsoda forgalom!" — kiált fel a Duna-soron sétáló világhírű dán meseköltő, Hans Christian Andersen. Valóban, az itteni lakosságnak a demográfiai fejezetben már jelzett rohamos gyarapodása mögött nagyarányú fejlesztéseket és a sakktáblaszerűen rajzolt utcákban meginduló hatalmas építkezéseket találunk. „Pest mintha csak azért sorakoztatta volna fél palotáit a Duna partján — jegyzi meg Tullio Dandolo is Torinóban megjelent útikönyvében —, hogy szépen fogadja az ideérkező idegent." 17 Ezt a települési övezetet valójában soha nem is nevezték külvárosnak, hanem olyannyira tudatosan a Belváros kiterjesztésének fogták fel, hogy elsőként az ide kivezető Váci utca torkolatában bontották le a középkori városkaput. A Nádor utcában 1810 után gyors ütemben emelkedtek az új úri negyed mágnáspalotái — néhány gyöngyszem ma is áll közülük. A gazdag görög (albán, cincár stb.) kereskedők a Színház tér (ma Vörösmarty tér), a József nádor tér és az Újvásártér (ma Erzsébet tér) környékére tele17. Idézi mindkettőt Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp., 1982.196-197. old. is. Pásztor Mihály: A százötven éves Lipótváros. Bp., 1940. pültek, de kollégáik laktak a Bálvány (ma Október 6.) és a Két sas (ma Sas) utcában is. Funkció és látvány harmóniáját végül az 1828-ban elkészült Kereskedők Háza valósította meg a legtökéletesebben, a déli oldaláról zárva le a negyed talán legimpozánsabb épületegyüttesét, a Rakpiac (Kirakodó tér, ma Roosevelt tér) épületsorát. Hild József építész legjelentősebb alkotása ugyanis nem csupán a hazai klasszicista építészet csúcsa volt, de egyben a kor gazdasági életében igen jelentős szerepet játszó Pesti Polgári Kereskedelmi Testület székháza is. (Ismertebb nevét — Lloydpalota — az 1850-es években kapta az épület, mert ekkortól bérelte helyiségeit a Pesti Lloyd Társulat.) 18 A Kirakodó tér többi palotájának is Hild József fegyelmezett fantáziája adott harmonikus formát: a Diana Fürdő, a Libaschinszky-Koburg-, valamint a Nákó- és az Ullmann-ház kiteljesítették a Felső Duna-sor egyedülálló látványát. A Lipótváros további növekedését észak felé egyelőre lezárta az Újépület, ez az 1814ben elkészült kaszárnyaóriás; mögötte fatelepek húzódtak a mai Körút vonaláig, melyen túl a hatalmas Ullmann-féle dohányraktár emelkedett. Ez a terület csupán majorságok és falusias jellegű telkek parcella-láncával kapcsolódott a megint csak sűrűbben települt Terézvároshoz, amelynek főképp kézműves és kereskedő lakossága érthetően szorosabban tartozott a Belvároshoz, mint az inkább földművesekkel, a kőbányai szőlőkbe kijáró, jobbára 66-68., 1 1 7-121., 142-1 51. old.; u klasszicista városfejlődésre általában lásd Zádor Anna: Klasszicista Pest. Bp., 1993.
