Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873

polgári reformok kipróbált hívei közé — igaz viszont, hogy az ellenfelei közé sem. Bár gyakorlati következményekkel már nem járhatott, elvi jelentősége miatt feltétlenül említésre érdemes, hogy a függetlenségét 1849. április 14-én, Debrecenben kinyilvánító Magyarország kormányának vezetője, Szemere Bertalan miniszterelnök június 24-én rendeletet bocsátott ki, amely szerint „Buda és Pest s illetőleg OBuda hatóságának egyesítése elrendeltetik s a testvér két főváros mint Budapest ezennel 12 egyesíttetik '. De amire a rendelet végrehajtását meg kellett volna kezdeni, már osztrák csapatok masíroztak az utcákon, és a nyomukban járó császári bürokraták nemcsak a lázadónak tekintett Szemerekormány, hanem a megelőző, még V. Ferdinánd király által kinevezett Batthyányminisztérium intézkedéseit is érvénytelennek tekintették. Az 1849. október 17én kiadott ideiglenes rendelet a szabad királyi városokat is mindenütt a területileg illetékes katonai körzetparancsnokok, illetve a polgári kerületi főbiztosok hatálya alá helyezte. De a polgármester személyére ők is csak javaslatot tehettek: az új hatalom hívei köréből foganatosított kinevezéseket a magyarországi császári hadsereg főparancsnoka, Julius Haynau táborszernagy, illetve a császári biztos, Geringer Károly báró írták alá. 1851. szeptember 18án újabb rendelet látott napvilágot, amelynek alapján Pesten 53, Budán 36 főből három évre alakították ki a városi tanácsokat, a helytartónak tartva fenn a tagok kineveli. Spiro, György: A forradalmi ország szíve. In: Budapest története a márciusi (orradalomtól az őszirózsás forradalomig. Szerk.: Vörös Károly. Bp., 1978.48-51. old. zési jogát. Az ötvenes évek második felében már lehetőség nyílt arra, hogy a lakosság maga választhassa ezt a testületet, de csak három jelöltből, a helytartótanács 13 megerősítési jogának biztosításával. Az ötvenes évek végén, az olasz félsziget egyesítési küzdelmei során Ausztria súlyos katonai vereséget szenvedett, melynek következtében az ifjú császár, I. Ferenc József jelentős belpolitikai engedményekre kényszerült. Az 1860 őszén kibocsátott, föderalisztikus és alkotmányos elemeket egyaránt tartalmazó Októberi Diploma többek között lehetővé tette a szabad királyi városok törvényhatóságainak újjászervezését is. Az 1848-as vívmányokhoz való ragaszkodást bizonyította az a tény, hogy 1861 elején újra a forradalmi idők polgármestere, Rottenbillcr Lipót került a pesti városatyák élére. Az alkotmányos tavaszt azonban megintcsak abszolutista ősz követte. Az ugyanebben az évben összeülő országgyűlésnek az 1848-as törvények helyreállítására vonatkozó kívánságait az uralkodó elutasította, így pár hónap után újra felfüggesztették a városi hatóságokat. Pestre is visszatértek az önkényuralmi bürokrácia megbízható kiszolgálói, bár korábbi korlátlan hatalmukról már nem lehetett sző. Posztjukat csupán az ún. „provizórium" — tehát a központilag is „ideiglenesnek" nevezett újabb abszolutista periódus — idejére birtokolhatták. Korszakunkban az ikervárosok közigazgatásának utolsó lényegesebb átalakítására 1867-ben, a Habsburg Birodalom és Maiz. Uo, 101. old. 13. Vörös: I. m., 128-133. old.