Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

nek következtében a két provinciában állomásozó római légiók száma egyenlő lett, s a tartomány fővárosának, Aquincumnak is nőtt a jelentősége. Caracalla császár 214. évi látogatása szintén serkentően hatott a varos építészetére. A 3. század derekától részint a barbár betörések erősödése, részint az illiricumi császárok politikája és közigazgatási reformjai nyomán Aquincum egyre inkább veszített politikai és kulturális jelentőségéből, bár az átszervezéseket rövid gazdasági konjunktúra követte. A 4. században a barbárok betörései ellen Aquincumot újból megerősítették, de a század derekától a lakosság egyre nagyobb tömegekben költözött a határmenti városból a tartomány belsejébe. Az 5. század elején a Polgárvárost is kiürítették.

3 A Gellért-hegy sziklafalaival védett eraviscus település annak köszönhette fontosságát, hogy itt alakult ki a Kárpát-medence egyik legfontosabb dunai átkelőhelye, s itt találkoztak a kereskedelmi utak is, mivel a Duna itt a legkeskenyebb. A hegy lábánál, a rév mellett az iparosok és kereskedők telepedtek meg, s ők hozták létre a tabáni települést, amelyet a hegyen lévő erődített település, az oppidum oltalmazott. Az eraviscusok temetője a hegy lábánál, a Lágymányos felőli oldalon feküdt. A rómaiak a Gellért-hegyi oppidumot időszámításunk kezdete tájékán foglalták el. A bennszülött őslakosság először a tabáni településre húzódott vissza, majd az 1. században a Duna-parti katonai erődök mellé telepítették őket, létrehozva a civitas Eraviscorum-oí. Ezzel a rómaiak egyrészt ellenőrzésük alatt tarthatták a bennszülötteket, másrészt biztosították katonai táboraik ellátását. Jóllehet a Flavius dinasztia alatt (69-96) megszűnt az eraviscusok katonai felügyelete, de ezután is valamilyen függőségi viszonyban maradtak a Polgárvárostól. Aquincum fejlődéséhez az eraviscusok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben, alkalmazkodva a légiótábor igényeihez, elvesztette az ősi formákat. Fővárosunk területén az első légiótábort (castrum) i. sz. 89-ben palánkból építették. Ebben a táborban szolgált parancsnokhelyettesként Hadrianus, a későbbi helytartó és császár. Traianus és Hadrianus császár idején a palánktábor helyén kőtábort építettek. A markomann háborúk (166-180) pusztításai miatt ettől a tábortól nyugatra egy újabb tábort építettek, amelynek területe 370x476 m volt, falainak vastagsága pedig 1,4 m. A második légiótábort többször is átépítették. A legfontosabb változtatásokat a 330-as években végezték, amikor a tábort megerősítették: az új tábor falainak hossza 720x300 m lett, a falvastagság pedig az eredetinek kétszerese. Az erődfallal és vizesárkokkal körül kerített légiótáborban mintegy 6 ezer főnyi őrség állo2. Dobó Árpád: Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus Bp., 1968. 3. Pannónia hanyatlására általában Id. Mócsy A.: Pannónia a késői császárkorban. Bp., 1975. Aquincumra Id.: Gerevich László szerk.: Budapest története I. Budapest története oz őskortól az Árpád-kor végéig, (a továbbiakban: Budapest I.) Bp., 1975. 4. Bonis Éva.: Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. Bp, 1969. 223-237. old.; Budapest 1.75. és Szabó Miklós: A kelfák nyomában Magyarországon. Bp, 1 976.