Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873

zalékarányon is látszik (1848-ban a Lipótvárosban élt a pestiek 14, a Ferencvárosban pedig 9,18 százaléka, míg a márciusi forradalom napjának estéjén 38,1 százalékuk a Terézvárosba ment haza aludni). Budán, a század első felében a Vár lakossága stagnált (csak a negyvenes években emelkedett jelentősen 4000 fölé), lassan emelkedett az Országúté, hullámzóan változott Újlak és a Tabán, viszonylag dinamikusan a Krisztinaváros, míg a közepesnek tekinthető évi ötszázas-ezres nagyságrenddel gyarapodott a legnépesebb negyed, a Víziváros (a forradalom küszöbén lépte át all 000-et). Óbuda a század első felében nem mutatott számottevő népességnövekedést, de viharosan változott a helyzet az ötvenes években, amikor pár év alatt majdnem megduplázódott a lakossá2 gaA táblázat egyfelől azt mutatja, hogy a reformkori, jobbára egyenletes növekedés tovább folytatódott az önkényuralom első éveiben. Ám másfelől világosan jelzi az ötvenes évek második felétől bekövetkező, ugrásszerű felgyorsulást is, ami a hatvanas évek végére oda vezetett, hogy az utcákon hömpölygő tömegből immár minden harmadik ember azok közül való volt, akik e legutolsó periódusban érkeztek a fővárosba. E jelenség legáltalánosabb okának a negyvennyolcas forradalom nyomán kibontakozó tőkés átalakulás népességszívó hatása tekinthető, hiszen a század második felének közismerten nagyarányú gazdasági fejlődése éppen ekkor, a hatvanas évek elején vette első nagy — a kiegyezéssel csak tovább gyorsított, de nem annak köszönhető — lendületét. Hazai viszonylatban ez az imponáló lélekszámgyarapodás azt jelentette, hogy amíg a 18. század végén csak a három város együttesen múlta felül Debrecent vagy Pozsonyt, addig Pest már 1846-ban egymagában a dupláját fogadta be Debrecen lakosságának, a hatvanas évek végére pedig csak a Terézvárosban többen laktak, mint egész Szegeden, noha ez utóbbi ekkoriban, a maga 70 000 lakosával Magyarország második legnépesebb városának számított.'

1 A század elején még a három város együtt is hol volt a milliós Londonhoz vagy akár csak a 230 000-cs Bécshez képest! De amíg a századközépre a császárváros csupán kétszeresére, addig Pest négyszeresére, a hetvenes évek elején pedig már hatszorosára növelte lakói számát, és a Monarchiában a második, európai viszonylatban pedig a 16. legnagyobb város helyét foglalta cl, olyan patinás versenytársakat hagyva maga mögött, mint Milánó, Róma vagy Brüsszel.

5 Pest rendkívüli növekedését — miként utaltunk már rá — a különböző gazdaságitársadalmi tényezőktől motivált bevándorlás biztosította. Ennek jelentőségét érzékelteti az alábbi táblázat: 2. Nagy: I. m., 374. old. 3. Kövér György: Iparosodás agrárországban, Bp, 1982.15., 18, old. Szabad György: Az önkényuralom kora (1849-1867). In: Magyorország története 1848-1890. Főszerk.: Kovács Endre. I. Bp, 1979.555-557. old. 4. Dorffinger: I. m, 564-563. old. Vörös: I. m, 186. old. 5. Emile Levasseur: Les populations urbaines en France comparées à celles de l'étranger. Paris, 1887. című művéből idézi Kosáry Domokos bevezetőjében, lásd Nagy: I. m, 9. old.