Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

a polgárság a szószóló jelölésének jogát is, amelyet szintén a tanács kapott meg. A tanács itt is gyakorolta a szakhivatalnokok kinevezésének a jogát, s alárendeltségben tartotta a harmincas évektől létrejövő külvárosi bíróságokat is. Óbudán a budaihoz vagy a pestihez hasonló önkormányzat nem alakulhatott ki. A 18. században a Zichy család birtokaként magánföldesűri fennhatóság alatt állt, s azok a századeleji kísérletek, amelyek a községet régi jogaiba szerették volna visszaállítani, kudarcot vallottak. A század közepén — az 1746-os Zichy Miklós-féle instrukció szerint — a települést nyolc német és négy magyar esküdtből álló tanács irányította. Az esküdteket— üresedés esetén — a földesúr három jelöltje közül a község választotta. A község választotta évente a bírót is a 12 esküdt közül (az utasítás szerint kétszer németet, a harmadik 31 y évben magyart). 1761 óta 24 tagú külső tanács is működött. 1766-ban Óbuda gazdát cserélt. Zichy Miklósné átengedte a magyar kamarának, s ezzel a település kamarai tiszttartó vezetése alatt álló uradalom lett. A település helyzetének rosszabbodásától félt, lényeges változások azonban az igazgatásában nem történtek. A bírót az uradalom három jelöltje közül, a többi tisztviselőt szabadon választotta a község, a németek és magyarok számarányára 32 vonatkozó előírások megszűntek. Felmerült Óbuda esetleges egyesítése Budával, amit azonban Mária Terézia 1776-ban elu33 tasitott. 30. Uo. 31. Bácskai Vera (szerk.): I. m., 135. old. 32. Budapestül, 179-180. old. 1746 óta a gyorsan gyarapodó óbudai zsidóságnak a keresztény községhez hasonló, korlátozottan önálló, külön önkormányzati . 34 szervezete volt. III. Városfejlődés A török uralom, majd a kamarai igazgatóság gyámkodása alól felszabadult városok a 18. század folyamán nemcsak demográfiailag regenerálódtak, hanem külsőleg is új arculatot nyertek. A városi élet keretei kitágultak. A történelmi városmag — Budán a Várnegyed, Pesten a fallal körülkerített Belváros — természetesen nem veszítette el dominanciáját. A városi, a megyei, az országos intézményeknek, a legfontosabb kulturális és oktatási centrumoknak mindkét városban továbbra is az adott helyet, s többnyire ott telepedtek meg a beköltöző arisztokraták is, de — főként a gazdasági élet szempontjából — egyre fontosabbá váltak a külvárosok. A súlyponteltolódást Pesten szimbolikusan is kifejezte az, hogy a tárgyalt korszak eltűntek a városkapuk: a Dunára nyíló vízi kapu, az észak felé kijárást biztosító, a Lipót (ma Váci) utca északi végében emelkedő váci kapu, az Uri (ma Kecskeméti) utca végében álló kecskeméti kapu, a Hatvani (ma Kosstith Lajos) utca végén található hatvani kapu. A kereskedelmi, majd politikai és kulturális központtá váló, a 19. század elejére Magyarország legnépesebb városává növekvő Pest belvárosa a 18. század közepére telítődött, s az új lakosok inkább a külvá33. Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben. In: IBM., XVIII. Bp, 1971.138. old. 34 Budapest III, 180,447-448. old.