Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

POÓR JÁNOS Buda, Pest, Óbuda a 18. században

Az adóösszeírások más keresztmetszetben mutatják be a városi társadalmat, mint a polgárfclvételekről készült táblázatok, de szintén nem alkalmasak arra, hogy pontosan leírják, hiszen szintén csak egy meghatározott nézőpontból láttatják. Értékesnek látszó összeírások készültek Pesten 1772 és 1781 között a helytartótanács

10 rendeletére, amelyekben — egyebek mellett — megtalálható a város teljes lakosságának száma is éves bontásban (kivéve 1778-at).

11 Az adatok azonban értékelhetetlenek (bizonyos években valószínűleg a város ideiglenes lakosait is összeír12 ták, más években nem). A sok bizonytalanságot tartalmazó adóés egyéb összeírásokhoz képest pontosabb képet adott mindkét város társadalmáról a II. József-kori népszámlálás. Pest és Buda (nemcsak polgárjoggal rendelkező, nemcsak adfófizető) keresztény férfilakossága ennek alapján, 1787-ben a következőképpen festett: Pest Buda Pap 477 120 Nemes 697 744 Tisztviselő, honorácior 124 343 Polgár, mester 975 1098 Paraszt 180 1 Polgár, paraszt örököse 794 1161 Zsellér 3958 4279 Elbocsátott katona 28 26 Egyéb 1017 1198 18 év alatti 2975 3111 Összesen 11225 12081 Buda tényleges lakossága 26 532, Pesté 24 297 fő volt.

14 Mint látható, mindkét város népességének döntő hányadát alkották a zsellérek. Meghatározóak voltak mindkét városban a kézművesek és a kereskedők. Más szabad királyi városokkal összehasonlítva is nagy volt a zsellérek aránya, feltűnően nagy a nemességé, s Pesten átlag fölötti volt a papoké. Buda és Pest lakosságának döntő többségét három nemzetiség alkotta: a német, a magyar és a szláv (döntően szerb). Budán az egész korszakban a német lakosság volt többségben. Az 1714-es összeírás szerint a németek aránya 52, a döntően a Tabánban lakó rácoké 41, a magyaroké pedig csupán 5 százalék volt, s a nemzetiségek közötti arány jelentősen nem változott. Pesten a ío. A helytartótanács a legfontosabb magyarországi kormányszék. 1724 óta működött Pozsonyban, II. József 1784-ben Budára helyezte, majd egyesítette a Pozsonyból egyidejűleg szintén Budára helyezett magyar kamarával. A császár halála után a két kormányszék különvált. n.Thirring Gusztáv: Pest város népessége az 1771-1781. években. In: MagyarStatisztikai Szemle, 1934. XII. 2. sz. 156. old. 12. Pásztor Mihály: A hatvanesztendős 1879. évi XXVIII. törvénycikk. In: Városi Szemle, 1939. XXV. 4. sz. 516. old. 13. Thirring Gusztáv: Magyarország népessége II. József korában. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1938.132-133. old. (A polgárok és parasztok örökösei alatt a polgárok, a mesterek, a kereskedők és a parasztok azon örököseit értették, akik az apát foglalkozásában követték majd. A zsellér alatt a napszámosok, cselédek, szolgák szerepelnek, továbbá a magánszolgálatban álló kisebb tisztviselők, a testi fogyatékosok, a gyermekes, özvegy férfiak, a nem nemes tisztviselők és a honoráciorok felnőtt fiai. Az egyéb kategóriában a polgárok és parasztok fiai szerepelnek, akik nem közvetlen örökösei apjuknak.) 14.1. m., 117. old. A tényleges lakosságban benne vannak a nők, a városban tartózkodó idegenek, nincsenek benne a távollévő városlakók.