Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VARGA LÁSZLÓ Várostörténet: 1945-1956

sére február 3-án került sor. 1945 és 1946 folyamán — egy kivételével — Népbíró­ság elé állították, halálra ítélték, majd ki­végezték az ország összes háborús minisz­terelnökét, Bárdossy Lászlót, Imrédy Bé­lát, Sztójay Dömét és Szálasi Ferenc nyilas vezért. A háborús bűnösök elleni vizsgálatot a Budapesti Főkapitányság Politikai Rendé­szeti Osztálya folytatta a kommunisták ál­tal már 1945. januárban kinevezett Péter Gábor vezetésével. Tevékenysége azon­ban szinte kezdettől fogva lényegesen meghaladta ezt a kört. A budapesti rendőr­főkapitányjelentése szerint a politikai ren­dészeti osztály 1945 második felében „12 083 ügydarabot iktatott, a politikai tisztogató akció során őrizetbe vett 5908 személyt, akik közül a Népügyészségnek átadott 592, internáltatott 1503, rendőri felügyelet alá helyeztetett 787 személyt". A főkapitány szerint a politikai rendőrség feladata az volt, „hogy az elmúlt 25 év alatt kitermelt és a demokrácia fejlődését aka­dályozó elemektől megtisztítsa a Fővá­rost . A „megtisztítás" legegyszerűbb módja a minden jogi eljárást nélkülöző internálás volt. Ennek érdekében már 1945 elején létrehoztak a fővárosban, illetve közvetlen környékén 13 internáló tábort, kereken 15 ezer férőhellyel. Az internáltak zöme való­ban a nyilas párt és a Volksbund, a magyar­országi németek szervezetének tagjaiból 18. Hayna! Alajos vezérőrnagyot a Népbíróság távollétében ítélte halálra, a másik két vádlotton, Rotyis Péter főtörzsőrmesteren és Szívós Sándor szakaszvezetőn másnap az ítéletet nyilvánosan, az Oktogonon hajtották végre. 19. Fővárosi Közlöny, 1946.7. sz. Az év első felében még aktívabb került ki. De nem mind. Voltak köztük olyanok is, akik egyszerűen csak a kommu­nista hatalmi törekvések útjában álltak. Péter Gábor már 1945 februárjában letar­tóztatta Demény Pált, a hazai kommunista mozgalom egyik vezetőjét, akit a Moszk­vából hazatért vezérek — nem ok nélkül — veszélyes riválisuknak tartottak. De­ményt később elítélték, s csak 1956-ban szabadult a börtönből. A politikai rendőrség és a Népbíróság mellett az ún. igazoló bizottságok voltak hivatottak arra, hogy a munkahelyeket megtisztítsák az előző rendszerben kom­promittált személyektől. Ez az eljárás is folytatódhatott — a munkahely elvesztése mellett — rendőrségi vizsgálattal, interná­lással vagy bírósági eljárással. A baloldali pártok azonban nem voltak megelégedve a tisztogatások eredményeivel. 1946. feb­ruár 14-én a Budapesti Nemzeti Bizottság határozatban fordulta kormányhoz, amely­ben követelte az államapparátus radikális leépítését, hiszen „megállapítja a Buda­pesti Nemzeti Bizottság, hogy úgy az ál­lami, mint a községi tisztviselői kar meg­tisztítására irányuló kísérletek a múltban, az igazolóbizottságok eredménytelen mű­ködése folytán kudarcba fúltak". 20 Nem sokkal később, március elején el­készült az a polgármesteri rendelet, amely utat nyitott a tömeges elbocsátásoknak Bu­dapesten. Március végéig mintegy 3000 tisztviselőjétől, alkalmazottjától vált meg a volt a politikai rendőrség, hiszen már április 2-ig őrizetbe vett 8206 személyt, akik közül 1869 főt internáltak, 1607-et helyeztek rendőri felügyelet alá és 809-et adtak át a Népügyészségnek. 20. FBAAIV. 237. old.

Next

/
Thumbnails
Contents